Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+3670/6733331,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A NŐ IMÁJA AVAGY A NŐ 12 ÚTJA...

 

 A NŐ IMÁJA AVAGY 12 ÚTJA...

1. Az anyaméhben lebegek. Hallom Anyám hangját és érzem a biztonságot. A bennem lévő erőnek és szeretetnek bástyája, alapja ez a hely, ahol minden érzés csendes, ugyanakkor rendíthetetlen és támogató. Ennek a helynek egész életem során mindig adok teret és energiát a szívemben és megengedem magamnak azt a a bőséget, amit ez az erő adhat nekem. Az anyaméh erejét, tartását.

2. A világ, amelybe megérkezem hideg, idegen és én nem tudok mást csak ordítani és félni, mert nem ismerem, mi az, ami vár rám idekint. Kétségbeesett vagyok és keresem a helyem és sokat sírok, mert éhes vagyok és minden érintésben Anyám testének melegét és biztonságát keresem.

3. Azután lassan megtanulom ennek a világnak a határait és megismerem a mélységeit, magasságait. Így a saját magam határait is elkezdem érzékelni, amelyet először még erővel, szélsőséges érzelmekkel, a testem és saját szükségleteim hiányából fakadó érzetekkel próbálok érvényesíteni.

4. Amikor először rámosolygok Apámra, és megérkezem a kisbaba létem csodás világába, látom, hogy egy mosollyal és szelídséggel többre jutok, mint gőggel, akarattal és hangos üvöltéssel. És ezt az információt rögzítem, hogy később, női létezésem bármelyik nehéz időszakában elő tudjam hívni. A szelídség, kedvesség és alázat megtanít engem arra, hogy a befogadást, az elfogadást és a tiszta intim kapcsolódást a legmagasabb szinten éljem meg, hogy később bármilyen helyzetbe is sodortatom magam képes legyek erre emlékezni és tudatosan alkalmazni azt, amit itt megtanultam.

5. Kislányként feszegetem a határaim, hisztizek és duzzogok, ellenállok. Türelmetlen és önző vagyok. A világból nem látok többet, csak annyit, ameddig az árnyékom ér, és azt gondolom, az árnyékom jelenti a mindenséget és utána már semmi sincs. Azután szépen lassan megtanulom, hogy vannak körülöttem más árnyékok, más lelkek, más formák, más nézőpontok. Még nem tudom, hogy ez mit jelent és nem is nagyon tetszik nekem de felfogom, hogy nem csupán én és a vágyaim létezünk. Alkalmazkodnom kell másokhoz is. A bennem tomboló, szenvedő, szorongó csajt, szenvedő kamaszt is szeretem és elfogadom, mert ők is az én részeim. Bennem élnek és segítenek, amikor kérem annak a ragyogó és csodás nőnek, akivé váltam, és akivé bármikor újragondolhatom magam, ha nem tetszik az, amit látok, amikor belenézek a tükörbe. Nem nézem le, nem szégyenlem, nem alázom meg és nem bántom se szóval, se tettekkel magamat. Tudom, hogy minden részem, minőségem egyformán fontos.

6. Fiatal nőként a férfiak jelenlétében megérzem nőiességem erejét, hatását és ettől hirtelen megijedek és félénk és zavart leszek. Furcsa döntéseket hozok. Elmenekülök onnan, ahol szeretnek és vonzódom emberekhez és helyekhez, amelyek nem jók nekem, mert megengedem, hogy ártsanak nekem. Közben tudom, hogy minden csalódásra szükségem van és belemegyek a nagy szerelemi bánatokba. Megtanulok zokogni és megtanítom magam, hogy hogyan mossam könnyekkel ragyogóra a szívemet, amely majd alkalmassá tesz engem a tiszta, hiteles férfi energiájának felismerésére és beengedésére.

7. Érett nőként elkezdem becsülni magam. Belátom, hogy a nem döntés is döntés és azt is, hogy az akciókban fejlődök, a reakciókban csak sodródom. Elkezdem szeretni azt a nőt is magamban, aki csalódott, szenvedett és padlóra került és akit hagytam elbukni. Azt, akinek megengedtem, hogy szorongjon és és elhitesse magával, hogy nem kell senkinek. Nem szép, nem okos, nem szerethető és ő az egyetlen, akinek soha semmi nem sikerül, amit igazán szeretne.

8. Mielőtt még nagymama lennék megtanulom szeretni magamban valamennyi tökéletlen részemet, hibámat, tévedésemet, mert csak ezekből tanulhatok újra meg újra szeretni és bízni. Sosem feledem az anyaméh ősbizalmát, a belső gyermekem kreativitását és a valamennyi megélt női minőségemben tapasztalt fájdalmat, mert a férfit, aki mellém szegődik végül, csak így, ezzel a tudással és megengedéssel leszek képes érteni, szeretni, feltételek nélkül elfogadni. És tudni azt, ő csak hozzátehet jóságával a ragyogásomhoz de nem tőle kapom azt. Az erőm az enyém. Bennem van és az anyaméh állapot előtt is bennem volt, mert nem része a testemnek. A szellemem, elmém, lelkem, gondolatom része.

9. Akkor megérkezem az anyai minőségbe és háttérbe szorítom egy időre a szexistennőt, a társat, a nimfát, a kéjnőt azért, hogy megtapasztaljam és megértsem a teljes feladásnak, megnyílásnak, ego megsemmisülésnek, lelki, szellemi rugalmasságnak, hatékony változás kezelésnek és odaadásnak a mágiáját, hogy utána teljesebb, bátrabb, magabiztosabb, alázatosabb társ, feleség, szerető gésa és anya lehessek.

10.Valamennyi női minőségem teljes megélésével, elfogadásával elkezdem birtokolni a tudást, amit nem látok mindig a szememmel, de tapintom és érzékelem az elmémmel. Lelkemmel, szívemmel mindazt, ami jó nekem és szelíden mondok nemet mindarra, amire már nincs szükségem. Megköszönve a tapasztalást, amit kaptam. Elkezdem megérteni és alkalmazni, mit jelent a hála és a megbocsájtás. Támogatom magamban a jót és fejlesztem azt, amiben gyengébb vagyok és mindezt ítélkezés és önbántalmazás nélkül teszem.

11.Tisztelem minden földön élő valamennyi asszony ősi energiáját, hitét, önbizalmát és feltételek nélküli ősbizalmát. Tisztelem a Földanyát, Pachamamát és bátran elfogadom a segítő energiáit és felajánlom cserébe a saját erősségeimet, amivel támogathatom akár az Univerzumban létező valamennyi női attriobútumot.

12. Örökké élek a lányomban, gyermekemben, ahogy anyám él bennem és én őbenne. Lányom lányai, és gyermekei pedig majd saját lányaikban, unokáikban! Ámen!

 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

 

Kép forrása: Stílusblog

Anya! Apa! Kérlek, bocsássatok meg nekem!

Ha hiszel abban, ha nem, hogy a szüleidet te választod, akkor is tudnod kell, hogy a szüleiddel szemben viselt haragod, neheztelésed kihat az egész életedre és a gyerekeid életére is. A vér szerinti kapocs elrendeltetett. Nem írhatod felül. Sem sértettséggel, sem elégedetlenséggel, sem szemtelenkedéssel. Semmivel se írhatod felül. Ha az az ember vagy, aki valamiért harcban áll a szüleivel vagy az egyikkel vagy a másikkal, esetleg mindkettővel, akkor a feladat adott. Meg kell értened, miért őket választottad. És ennek a megértésnek nem fejből, nem a racionálisan felfogható magyarázatokból kell megérkeznie hozzád. A szívedet hallgasd meg! A megbocsájtás azért fontos, mert a harag bepiszkítja a szíved és koszos szívvel nem lehet egyetlen vélt vagy valós sérelmet sem elengedni. Nem lehet megérteni, meglátni azt, ami bánt, miért bánt. Ha a fájdalmaidra újabb fájdalmat raksz, nemcsak önmagadtól, a belső barlangban élő, isteni énedtől zárod el magadat de a szüleidtől és mindenki mástól is. Az út egyedi. Nincs tanácsom arra, hogyan jutsz el a háláig, a köszönetig, csak azt tudom, hogy mindezt tiszta szívvel kell megcsinálni. Lehet kicsit együgyűnek tűnik ez a tiszta szív dolog de ennek ellenére így van. A megbocsájtás új felismeréseket ad. Változást. Egyiket a másik után. Szemed, füled lesz arra, amit korábban nem akartál meghallani, meglátni. Nincs receptem de egyet biztosan tudok. Mindig azt nézd, hogy az erősségeidben hol vannak ők, a szüleid? Ott van-e a szeretetre való képességedben az anyád és az apád. Mert ez a legtöbb. A szeretet.

Hosszú, szövevényes és bolyongó útjaim végén újra és újra ide érek ki a sötétből. Ide, ahol a bennem lévő isteni lakozik. És a szeretet. A szeretet, amelyet tőled kaptam Anya és a szeretet, amelyet belém vetettél Apa. A szeretet, amely a ti szerelemetekből született. A szeretet, amellyel minden idegent át tudok ölelni. A szeretet, amely megbocsájtást, megértést és feloldozást ad nekem. Egyetlen vita, veszekedés, fájdalom, sértettség, meg nem értés, hiány sem számít, mert a legtöbbet megkaptam tőletek, amit egy gyermek kaphat. És ez a szeretet. Úgy szerettek engem, ahogy ember ezen a földön sose lesz képes, és én ebből a csodálatos, apadhatatlan erőből táplálkozom nap, mint nap.

A ti szeretetetek tesz fontossá engem. Ebben a szeretetben elhiszem, hogy nélkülözhetetlen része vagyok a világnak és mindenkinek, aki mellettem van. 47 éves vagyok. Néhány nap múlva itt a Karácsony, és olyan hálát érzek a szívemben, amit gyermek csak érezhet a szülei iránt...én az örök háborgó, lázadó, duzzogó kisgyereketek. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Bocsáss meg Anya, hogy ezt nem láttam eddig! Bocsáss meg Apa, hogy képtelen voltam téged hosszú évekig kioldozni a haragom kötelékéből. Mindketten megadtatok nekem mindent ahhoz, hogy az a nő lehessek, aki észreveszi és megcselekszi, azt, amiért megszületett. Az erőm a ti erőtök.

Az irántatok érzett hálám végtelen és örökös, akár a szeretetem.

Folytatom, amit ti nem tudtatok befejezni és megváltoztatom, amit nektek nem sikerült.

Lányotok,

Zachár Nikolett

 

Anya és Apa

Cukrozott eper és állva hintázás avagy miért olyan fontosak gyermekkorunk szép emlékei

Vannak ízek, illatok, mozdulatok amelyek örökre belénk ívódnak. Az évek fogynak, a vágyaink tisztulnak, a szívünk lágyul vagy épp keményebb lesz de ezek az emlékek sosem törlődnek ki. Évtizedekkel később is ugyanazt az érzést hozzák ki belőlünk, mint amikor először átéltük. Gyerekkorunkból sok ilyen emléket őrzünk a lelkünkben, ami jó, ringat és biztonságot ad. Nekem az egyik ilyen gyermekkori emlékem a cukrozott eper íze. Szerettem, ahogyan az eper leve a hófehér porcukorral rózsaszín sziruppá összeáll a tányérban és ízével kiegészíti a gyümölcs zamatát. A cukrozott eperben benne volt minden, ami képessé tett arra, hogy a jelenben élvezzem a pillanat aromáját. Elvesztem az édes ízekben, illatokban, a színekben, a szirup ragacsos tapintásában, ahogy csak a gyerekek képesek belezuhanni a mostba, és megélni a vágyaikat. Minden pillanatot átélnek, minden érzékszervükkel, és közben nem agyalnak sem azon, hogy mi volt a tegnapi szomorúság, sem azon, hogy mi lesz, ha elfogy az összes cukrozott eper a tányérról és az ujjukról lenyalták az összes az édes, enyves szirupot. Nincs múlt és nincs következő pillanat. A jelen van minden egyes percben és azután újra a jelen.

A fotón én vagyok látható 1974. nyarán 4 évesen Balatonon.

 

A másik fundamentális emlékem az állva hintázás élménye volt. 4 évesen, amikor ezt senki másnak nem engedte meg az anyukája de nekem igen. A repülés élménye, a szabadság, hogy olyat teszek, amit más nem, meghatározó volt már akkor is. Emlékszem a balatoni szél illatára, ahogy simogatta a bőröm, a magabiztos érzésre a hinta tetején. Repülök és azt érzem ott maradnék örökre ebben a repülésben. Egyensúlyban tartani magam a hintán állva nekem egyszerű. Ugyanakkor izgalmas és váratlan is. Ügyes vagyok és tehetséges. Hiszek magamban. Tudom, hogy nem fogok leesni sosem. (és valóban soha nem estem le, pedig sokat hintáztam így, sőt ki is ugrottam belőle előre egy homokozóba, átéltem a vágyat, hogy repülök, mert ez voltam én és ez vagyok ma is!)

Hol lángos, hol sült hekk, hol főtt kukorica illatú volt a szél. Néha csukott szemmel szárnyaltam, és minden anyuka engem csodált, hogy milyen ügyes ez a kislány. Színpadom voltam egy alig egy négyzetméteres deszkán, és nekem ez jó volt, erőt, hitet és élményt adott.

Két napja a lányom megkérdezte, ha választhatnék 3 különleges képesség közül, melyiket választanám. Víz alatti lélegzés, repülés, teleportálás. Kapásból a repülést mondtam, pedig azóta, hogy állva hintáztam 43 év telt el!

A gyerek, minden gyerek ismeri a boldogság valódi forrását és nemcsak ismeri, hanem naponta meg is éli azt. Nem ereszti el, mert érzi, hogy szüksége van rá. A játék izgalmát, élményét, spontaneitását, a mindennapi életét építi fel belőle.

És ez a gyermek ott él benned most is! (Ahogy írom ezeket a sorokat libabőrös lesz a karom, a lelkem, a szívem de még az elmém is, és kedvem támad újra állva hintázni!)

Ha szomorú, kedvetlen és motiválatlan vagy itt az ideje, hogy utazz egyet a gyermekkorodban és keress egy olyan élményt, amit nagyon szerettél. Amiben minden érzékszerveddel benne voltál és ebben az élményben az lehettél, aki vagy. Van, ami sosem vész el belőlünk, csak megfeledkezünk róla, pedig életünk kérdéses vagy nehéz pillanataiban segítségül hívhatjuk.

 Ugyanakkor, én hátulról, mert látni szerettem volna, hogyan néz ki a hajam, abból a szemszögből, ahogy mások látják.

Verbális bántalmazás okai, fajtái óvodában, iskolában, bárhol...(első megjelenés a Vasárnap Magazinban)

Egy ideje fókuszba kerültek a különböző bántalmazások, családban, iskolában, egy adott közösségben (pl. sportegyesületben, szakkörben) elkövetett bántalmazások. Kiemelten a verbális erőszak is. Nők, férfiak, vallás, származás, nemi indentitás ellen elkövetett abúzusa*. Végre folyamatosan írnak a témáról, ébren tartják és ez nagyon jó, mert megoldás csak így születhet. Beszélgetéseket kezdeményeznek, felméréseket végeznek, tanulmányokat készítenek arról, hogy a bántalmazás nem csak fizikai síkon történhet. A közgondolkodásban ennek a felismerésnek a tudatosítása nagyon fontos és szükséges előrelépés. Egyrészről azért, mert sokan éltek/élnek vagy nőttek/nőnek fel bántalmazó közegben úgy, hogy nem is tudtak/tudnak róla, hogy őket bántalmazták vagy éppen most is bántalmazzák.

A fizikai sérüléseknek egyértelműen látható jelei vannak. Kék és lilás foltok, sebek, duzzanatok. Egy idő után nem lehet eltakarni az árulkodó jeleket. Más a helyzet viszont a verbális bántalmazással. Hiszen annak is sok árulkodó jele van de első látásra ezeket nem lehet észrevenni. Ezért is fontos, hogy mindenki felismerje, ha bántalmazásban él, akkor is, ha nem verik meg naponta.

 

Bántalmazott az a gyermek vagy felnőtt, aki meghatározható gyakorisággal, hónapokon vagy éveken át elszenvedi a fizikai azaz testi és/vagy lelki azaz verbális bántalmazást. A hangsúly a rendszerességen van!

 

A szóbeli bántalmazás határvonala vékony. Sokszor nehezen érhető tetten az erőszak elkövetése, különösen akkor, ha szülő, edző, pedagógus teszi ezt a gyermekkel. Akire a gyerek felnéz. Anya, Apa, a Tanító néni nem lehet rossz, ők okosak és mindent tudnak, mert már felnőttek. Biztos igazuk van, és én vagyok rossz. A gyerek sok esetben nem hiszi el, hogy ahogyan viselkednek vele az helytelen. Felmenti a szüleit, mert feltétel nélkül bízik és feltétel nélkül szeret. A hátár az autokratikus* nevelési attitűd és a bántalmazó attitűd között nagyon vékony. Ha valaki folyamatos szóbeli bántalmazásban nőtt fel, elfogadott lesz számára, ha utána a párkapcsolatában is bántalmazott lesz vagy épp bántalmazóvá válik. Azt hiheti, hogy amit tesz nem helytelen, nem lehet az, mivel a saját szülei is így nevelték.

Mindenképpen megkülönböztetném a szándékos, tudatos bántalmazást, a tudattalantól. Bármilyen okból, akarva vagy akaratlanul mások bántalmazása nem elfogadható. Ettől függetlenül a szándék eredetét, okát mindig ismerni kell, akkor is, ha ez egyik bántalmazót sem menti fel a felelősség alól. Létezik olyan, hogy egy szülő a lehető legjobb szándékkal de folyamatos szóbeli bántalmazásban nevel fel egy gyermeket, pusztán azért, mert nem tudja, hogy amit csinál, és ahogyan csinálja az bántalmazásnak minősül. Mindenki csak azt tudja továbbadni, amit tud, ahogyan és amennyire megvalósult, például szülőként. Kevesek képesek arra, hogy felülírják a rossz családi mintákat és más utat kövessenek, mint amit ismernek.

Amikor óvodai és/vagy iskolai bántalmazást vizsgálunk, ahol gyermek bántalmaz egy másik gyermeket, mindig a szülővel kell elsősorban foglalkozni. Hiszen a gyermek egy adott viselkedési mintára reagál, másolja azt vagy éppen lázad ellene.

 

Bántalmazó gyerekek óvodában, iskolában

 

Miért bántalmaz egy gyermek rendszeresen egy másik gyereket? Több oka is lehet, egy biztos, ha ilyet tapasztalunk azonnal szóljunk az adott közösség vezetőjének és mindenképpen kérjük szakember segítségét, mert a rendszeres bántalmazás személyiség torzuláshoz, agresszióhoz, mentális zavarhoz, szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Nézzünk néhány jellemző okot a teljesség igények nélkül. Mitől válhat bántalmazóvá egy gyerek?

 

  1. Otthon maga is bántalmazott, akit a szülei verbális vagy /és fizikai bántalmazással nevelnek. A tanult mintát viszi tovább vagy épp megpróbál ellenállni annak az agresszió eszközeivel élve, mert csak azokat ismeri.
  2. Magányos, szülei nem beszélgetnek, nem játszanak vele, nem kap teljes figyelmet. Az erőszak a figyelemfelkeltés eszköze lesz.
  3. Szeretet hiányos és a dominanciával, verbális, esetleg fizikai bántalmazással próbál szeretetet kapni.
  4. Önbecsülése, önbizalma megerősítésére használja a bántalmazást.
  5. A családon belül nincs őszinteség. A hazugság, elhallgatás elfogadott viselkedési minta. Ez frusztrálja a gyermeket és feszültségét mások bántalmazásában vezeti le.
  6. Otthon nem beszélhet az érzelmeiről, mert megszégyenítik, esetleg kinevetik. Ezért a közösségben ő is megszégyenít, megaláz másokat, ezzel próbálja a saját rossz érzéseit csökkenteni.

 

A szóbeli abúzusról tudni kell, hogy valós célja, nem a probléma megoldása, konszenzusra jutás, hanem az, hogy a bántalmazó állandó kontroll alatt tartsa a bántalmazottat és dominanciát szerezzen felette. Ez lehet tudatos, azért csinálja, mert fél, hogy ha elveszti a kontrollt, akkor elveszti a másik szeretetét is. Általában az ilyen embereknek/gyerekeknek kicsi az önbecsülésük, önbizalmuk. Úgy nőttek/nőnek fel, hogy valamelyik /esetleg mindkét/ szülőnek folyamatosan bizonyítani kellett/kell és úgy érezték, soha nem felelnek meg, nem lehetnek elég jók. Megosztott figyelmet kaptak, azaz beszélgetésben nem néztek a szemükbe, nem érintették meg őket, nem kaptak támogató kérdéseket. A minta, amit tanultak az, hogy a kontroll jó, a dominancia jó. Mert hatalmat ad, és ebben a hatalomban érzik magukat biztonságban.

A szóbeli bántalmazás fajtái

 

  1. Számonkérés, elszámoltatás

    – a bántalmazó napi szinten számon kéri a bántalmazottat, hol járt, kivel és mit csinált, a rábízott pénzt rendszeresen elszámoltatja

    – a bántalmazó azt érezteti a bántalmazottal, hogy nem érdemes a bizalmára

  2. Féltékenység

    – mindenre és mindenkire féltékeny, ami a másiknak örömet okozhat és ennek napi rendszerességgel erőszakos kommunikációban hangot is ad

  3. Titkolózás, elhallgatás

    – a bántalmazás abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen megvonja a másiktól az intimitást, az alapvető érzelmi szükségleteket, a bizalmat és a valós párbeszéd lehetőségét

  4. Megszégyenítés, megalázás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik pozícióját, értékeit, közösségben elfoglalt helyét gyengítse

    – önbizalmát, önbecsülését elvegye

  5. Hibáztatás, vádaskodás

    – az elkövető olyasmivel vádolja az áldozatot, amit el sem követhetett, mert hatáskörén kívül esik

  6. Megfélemlítés

    – a másik gyengeségeit arra használja, hogy félelemben tartsa és ezáltal uralkodni tudjon felette

  7. Ítélkezés, kritizálás, sértegetés

    – ok nélkül is negatívan, sértő szavakkal bántja a másikat, ítélkezik felette, leszólja és kritizálja gondolatait, döntéseit

  8. Parancsolgatás

    – kérés, megbeszélés, egyeztetés helyett parancsokat osztogat

  9. Erőszakos düh

    – degradáló, káromkodó szóhasználattal leszólja a másikat

  10. Elfelejtés

    – megígért dolgokat rendszeresen elfelejti megcsinálni, majd azt hazudja, hogy ő ilyet soha nem ígért

  11. Tagadás

    – mindenbe és mindenkibe beleköt

    – a másik érzéseit, realitását, gondolatait elutasítja, megkérdőjelezi a legegyszerűbb hétköznapi cselekvésekben is

  12. Tekintély rombolás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik megítélése egy adott közösség szemszögéből kizárólag negatív legyen

  13. Túlzott figyelemkövetelés

    – nem tartja tiszteletben a magán- és intim szférát sem időben, sem térben

    – naponta többször telefonál, üzeneteket küld, és ha nem kap azonnal választ erőszakos dühvel reagál

  14. Viccként megfogalmazott szóbeli bántalmazás

    – a bántalmazó rendszeresen valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol

  15. Lekicsinylés, bagatellizálás

    – a bántalmazó a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi

  16. Beszélgetés bojkottálása, téma elterelése

    – a titkolódzás egyik fajtája

    – az abúzust elkövető szabja meg, miről lehet beszélni és mennyit

  17. Érzelmi manipulálás különböző fajtái

    – a másik érzékeny pontjára próbál hatni nem odaillő érzelmek felerősítésével, mint pl. a lelkiismeret-furdalás, önvád, szégyen érzése

 

Kerüljük a visszatámadást, a védekezést és a vitatkozást. Ezzel csak alkalmat adunk a bántalmazónak egy újabb támadásra. Ha mi vagyunk bántalmazottak, vizsgáljuk meg, mi ebben a helyzetben számunkra a tanítás. Beszéljünk róla bátran, nyíltan és álljunk bele teljes hittel abba az erőbe, hogy senkinek sincs joga ahhoz, hogy erőszakot vegyen rajtunk. Vegyük észre, ha bántanak minket, adjunk hangot ennek, és lépjünk ki belőle. Ha a gyerekünket bántalmazzák, jelezzük ezt a másik szülőnek, közösség vezetőjének. Kezdeményezzünk párbeszédet. Ha szükséges, kérjük szakember segítségét, hogy gyermekünk idejében megtanulja kezelni, mit kezdjen a bántalmazó helyzetekkel.

 

*Abúzus: jogi vagy erkölcsi visszaélés, bántalmazás

*Autokratikus: „parancsuralmi”: a nevelő hatalmi helyzetén alapul, túlnyomórészt kényszerítő eszközöket alkalmaz, feltétlen engedelmességet követel 


Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner

 

 

Fontosabb vagy a tökéletesnél! Avagy hogyan pihenj úgy, hogy az valóban pihenés legyen?! (első megjelenés:Vasárnap Magazin)

Tegyük vissza az életünkbe azokat a dolgokat, amihez türelem, idő, odafigyelés kell. Amivel el lehet szöszmötölni, szüttyögni és vesszünk el teljesen a jelen cselekvésében! Elég volt a rohanásból, a felszínes kapcsolatokból! Kérd vissza magadnak az értékes időt, amiben szeretet, törődés, valóságos figyelem és időtöltés volt! Nem eszement kapkodás, rohanás és szétesés! A szalon óráján a dátumot naponta, hetente havonta beállítom. Rakosgatok, akasztgatok, időt töltök vele. Foglalkozásra késztet, a jelenben tart és nem mellékesen naponta figyelmeztet a felette logó motivációs tábla, hogy nem vagyok tökéletes. Fontosabb vagyok a tökéletesnél! Kezd apró dolgokkal a változást! Akár ezen a nyaraláson! Elsőként kérd vissza a türelmedet!

Türelem és rugalmasság.

Nem lehet izgágán, görcsösen, idegesen, sietve, instant módon pihenni, mert ilyenkor fordul elő az, hogy fáradtabban jövünk haza, mint ahogyan elmentünk, pedig egy hétig vakáción voltunk. Hogy legyek türelmes, kérdezed, amikor a fejed tele van munkahelyi, esetleg párkapcsolati gondokkal, a gyerekek mindig nyafognak valamin, és mindig otthon marad a legfontosabb, amire épp szükség lenne. Mi az a pihenés, ami valóban kiemel ebből a szüntelenül nyüzsgő világból egy-két hétre és megadja azt a kikapcsolódást, amire vágysz?

Az első lépés. Tedd fel magadnak a kérdést, számodra mi lenne az ideális pihenés. Meg kell tudnod pontosan fogalmazni, hogy mit szeretnél, és az nem elég, hogy mindenki hagyjon békén és lőjetek fel a Holdra, és az sem, hogy ne szóljon hozzád senki, mert te 0-24 órában napozni szeretnél. Ennél sokkal konkrétabb vágyakra van szükség, és azok bátor megfogalmazására, amit a párod felé is nyíltan fel tudsz vállalni, hogy neked erre lenne szükséged. Azután meghallgatod őt is, majd a gyerekeket, és azután családi kupaktanács keretében megbeszélitek a közös programokat és azt is, hogy ki, mikor, mennyi időt kap egy napból, ami csak az övé, és olyankor nem illik őt zavarni semmivel.

A második lépés, hogy megbeszéljük, milyen típusú nyaralást választunk. Mert mindenkinek mást jelent a pihenés, és a többféle igényt és vágyat bizony igen nehéz megfelelően összehangolni. Ha nem beszélünk az igényeinkről, akkor ebből komoly feszültségek adódhatnak egy nyaralás alkalmával. Türelem és megfelelő kommunikáció hiányában épp mi magunk leszünk azok, akik megakadályozzuk a megfelelő pihenésünket.

A harmadik lépés, hogy kitartunk a vágyaink mellett, mert ha mindig és mindenben kedvezünk a gyerekeinknek, a párunknak, a barátainknak, és mindig azt tesszük, ami nekik jó, ami őket pihenteti de minket nem, akkor sohasem fogjuk magunkat egyensúlyba lendíteni a szabadságunk alatt.

Minden nyaralásban megváltozunk kicsit.

Hiszen kilépünk abból, ami ismert és megszokott. Előfordul, hogy ez sokakat nem pihentet, sokkal inkább kétségekkel tölt el vagy esetleg frusztrál, de nem mernek szólni.

Amikor türelmesek vagyunk magunkkal, akkor megengedőek is vagyunk, és ha magunkkal szemben azok vagyunk, akkor előbb-utóbb másokkal is azok leszünk. Mit jelent a megengedés? Részben azt, hogy engedélyt adunk magunknak arra, hogy úgy pihenjünk, ahogy az nekünk jó, ugyanakkor azokat nem zavarja, akik velünk együtt pihennek. Részben pedig azt, hogy képesek vagyunk ebben az állapotban teljesen kiengedni magunkból azt, ami feszültségben tart.

Az utazás egyben változás is, és a legtöbb esetben egy rögtönzött a komfortzóna elhagyást is jelent, hiszen olyan helyre megyünk, amit még nem láttunk, nem tapasztaltunk. Minden inger, ami a testünkre és a lelkünkre hat új, furcsa és szokatlan lehet számunkra de mindenképpen hatásos. Hiszen ezeknek az ismeretlen érzéseknek a befogadása olykor csodákra képes. Nem így, ha minden évben ugyanarra a helyre utazunk, épp azért, hogy ne legyen szükséges a komfortzónából való kiugrást megtennünk.

Néha kell az új élmény, mert megmozgatja a lelkünket és felráz minket. Ami azért jó, mert minden váratlan élmény, amit képesek vagyunk befogadni, katalizátorként hat ránk. Kimozdíthat negatív helyzetekből, amelybe beleragadtunk. És ez fontos, mert ez a nyaralás, a pihenés, a kikapcsolódás egyik legfontosabb célja, hogy ki tudjon zökkenteni minket abból, amit már jól bejárattunk. Mert csak akkor tudjuk igazán letenni a vélt vagy valós terheinket, esetleg másként nézni rájuk, ha hagyjuk, hogy hasson, aminek épp ott, és épp akkor hatnia kell. Felborzolni, szétbontani, pezsdíteni minket, és növelni a boldogságérzetünket.

Fontosabbak vagyunk a tökéletesnél!

Mit is jelent ez? Éppen azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, hanem egyediek és megismételhetetlenek vagyunk! Minden vágyunk, gondolatunk, tervünk, elképzelésünk is egyedi, akár az ujjlenyomatunk.

Fontosabbak vagyunk annál, minthogy egy vidám, életigenlő és derűs nyaralásra már az utazás előtt rátegyük azt a terhet, hogy ennek a vakációnak tökéletesnek kell lennie. Ha mindig elvárásokkal indulunk el, és utána nem azt kapjuk, amit elképzeltünk, akkor bizony rosszkedvűek és csalódottak leszünk. Ennél sokkal bátrabb és rugalmasabb hozzáállásra lesz szükségünk, amelyben nincs előre meghatározva, hogy milyennek kellene lennie a vakációnak.

Miért is kellene bármilyennek lennie? És miért kellene ezt előre a gondolatainkba programoznunk? Hiszen ezzel az elvárás csomaggal épp a történések spontaneitást veszíthetjük el, amitől az lesz az élmény, ami. Csodás, egyszeri és megismételhetetlen kaland.

És itt elérkeztünk a következő fontos kérdéshez, hogyan jön létre egy kaland és mit jelent az, ha egy vakáció kalandos. Mint mindenről, erről is mi döntünk, pontosabban a hozzáállásunk határozza meg, hogy pozitív értelemben maradandó élmény lesz-e, amit átélünk. Van, aki a Kanári-szigeteken is unatkozik és van, aki a Duna partján egy egyszerű kempingezés, bicikli túra, sátrazás alkalmával mesésebb kalandokat élhet át, mint Bora Borán. Vagyis az élmény nagysága, hatása, eredetisége nem attól függ hol vagyunk, mennyi pénzből, luxus hotelben vagy sátorban töltjük az időnket, hanem csakis tőlünk függ. Milyen vágyakkal, gondolatokkal indulunk el és hálásak vagyunk-e azért, hogy éppen ott pihenhetünk, ahová megyünk. Mert ha a szívünkben keserűséggel és elégedetlenséggel indulunk nyaralni, mert pénz, idő vagy lehetőség hiányában nem tudunk oda menni, ahová szerettünk volna, akkor a pihenésünkre már indulás előtt negatív érzeteket küldünk. Ami később befolyásolni fogja az egész üdülést. A kaland mindenkinek mást jelent, de attól még az kaland és nélküle nincs nyaralás. Élménydús lehet egy magányos elvonulás is, amikor belső utazást teszünk és naponta jógázunk és meditálunk, és erőt nyerünk a természet szépségeiből. Minden kaland, ami attól eltérő élményeket nyújt, mint ahogyan általában a hétköznapokban élünk.

Éppen ezért nyaralásra nem ajánlott magunkkal vinnünk sem laptopot, sem iPodot, sem mobilt. És nem javasolt híreket nézni, tájékozódni a bel-és külpolitikai eseményekről vagy naponta e-maileket olvasni. Ha ezeket mégsem tudjuk teljesen kiiktatni, akkor is jobb megoldás az, ha a minimumra csökkentjük a használatukat, mert ezek az eszközök teljesen megakadályozhatják a pihenésünket. Bárhol is legyünk, akár a világ legszebb tengerpartján, nem fogunk tudni ellazulni és elengedni a stresszt. Egyfelől azért nem, mert az agyunkat pontosan ugyanolyan ingerekkel stimuláljuk, mint amikor dolgozunk. Másfelől, ezek használatával megakadályozzuk, hogy figyelmünket a jelenben tartsuk. Az új élmények befogadása és a teljes figyelem fontos lenne ahhoz, hogy testileg, lelkileg, szellemileg is képesek legyünk felfrissülni.

A „jelenben lenni” a legfontosabb tudatállapot, amelyre nyaraláskor szükségünk lenne!

Mit jelent ez? Mindenekelőtt tudatos figyelmet és egységélményt a természettel vagy az éppen a minket körülvevő új környezettel. A merengés képességét, amikor leülünk a fűben vagy a tengerparton és hagyjuk, hogy átjárjon a szél, a nap és egyszerre minden érzékszervünkkel figyeljük a körülöttünk lévő világot. Puhán, szinte félálomban, mégis éber és irányított figyelemmel. Kizárva minden múltbéli és jövőbeli agyalást, és hagyjuk, hogy áradjon bennünk „az itt és most” történése. Nézzük, ahogyan mászik egy bogár a fűben vagy ahogyan formálja a tenger hulláma a homokos partot. Mindegy, mit figyelünk, ami épp körülöttünk történik, csak legyünk benne teljesen a jelen pillanatban. Mert mindig történik valami. Akkor is, ha látszólag nem történik semmi. A nyaralás remek alkalom lehet arra, hogy elkezdjük tanulni, milyen az, amikor a jelenben vagyunk.

Ha soha nem csináltunk még ilyet, először lehet, hogy nem fog sikerülni és elkalandozik a figyelmünk a gondjainkra és a hétköznapi küzdelmeinkre. De gyakorlással fejleszthető ez a nagyon fontos képesség, amely mindig segít elengedni a feszültséget.

Amikor szabadságra megyünk miért csak a testünket küldjük el pihenni? A lelki, szellemi, mentális állapotunkat miért hagyjuk ugyanabban az ingerkörnyezetben nyaraláskor is, mint ahogyan a stresszes hétköznapokban van? Változást várunk egy utazástól de közben épp azt nem adjuk meg magunknak, ami a teljes kikapcsolódáshoz és felfrissüléshez szükséges.

Ha megtanuljuk, hogyan tartsuk a figyelmünket a jelenben könnyebben fogjuk kezelni a hétköznapi stresszt is. Állandó gyakorlásával pedig megszüntethető a szélsőséges, szüntelenül bíráló és ítélkező attitűd.

Mit tegyél, hogy pihentető legyen a nyaralásod és valóban felfrissülten térjél vissza a munkádhoz?

1. Bátran és rugalmasan tervezd meg, hol és hogyan szeretnél pihenni!

2. Beszéld meg a családoddal és a barátaiddal is, hogy mit szeretnél velük közösen és egyedül csinálni, ha „én-időre” is van igényed.

3. Ne akard mindenáron a tökéletes nyaralást megvalósítani!

4. Legyél hálás azért, hogy alkalmad van pihenni, bárhová is mész.

5. Legyél türelmes, elfogadó, rugalmas. Ne adj energiát a haragnak, a csalódottságnak, ha valami nem úgy történik ahogyan vártad vagy eltervezted.

6. Legyél nyitott és befogadó! Vedd észre a kalandot!

7. Korlátozd vagy iktasd ki teljesen az elektromos eszközeid (mobil, iPod, laptop stb.) használatát!

8. Ne nézz e-maileket!

9. Hírek helyett olvass könyvet vagy hallgass zenét!

10. Figyelmed a jelenre irányítsd, ne a múltbéli vagy a még meg sem történt jövőbeli eseményekre.

Mit adhat nekünk, miben erősíthet minket egy jól sikerült nyaralás?

Ha fentiek szellemében töltjük a pihenésünket, akkor valóban, minden szempontból felfrissülten térhetünk haza, és sok mindent, sőt még annál is többet adhat nekünk egy ilyen nyaralás.



Mit kaphatunk?



  • új tapasztalást

  • új nézőpontot

  • megoldást egy régóta megoldatlan helyzetre

  • nyugalmat

  • harmóniát

  • új lendületet

  • új kapcsolatokat

  • pozitív gondolatokat

  • megtaníthat arra, mit jelent „a jelenben lenni”

  • segít áthelyezni a fókuszunkat a negatív érzésekről a pozitívakra



Mit erősíthet?

 

  • stressztűrő képességet

  • türelmet

  • elfogadást

  • megértést

  • tudatosságot

  • intuíciót

  • kreatív energiát

  • hétköznapi konfliktusaink hatékonyabb megoldását

Látható tehát, hogy kiemelten fontos lenne, hogy valóban kipihenten térjünk haza a nyaralásból, mert ha a vakáció nem tölti be azt a szerepet, amire valójában hivatott lenne, akkor idegesebb, türelmetlenebb és frusztráltabb mentális állapotban térünk vissza a hétköznapokba, mint ahogyan elmentünk. Ez pedig sem ránk, sem a környezetünkre nincsen jó hatással. A düh és harag, amit érzünk azért, mert fáradtan kezdjünk az első munkanapunkat azonnal visszahat a hangulatunkra. Munkavégzésünk hatékonyságára, munkahelyi és otthoni kapcsolatainkra, és tovább növeli bennünk a feszültséget, szorongást, elégedetlenséget.

Hogyan lehet minderre odafigyelni, mindennapjaink és nyaralásaink részéve tenni, megvalósítani a fent leírtakat? Egyetlen megoldás létezik, ami minden más tudás elsajátításánál már bevált. Rendszeresen gyakorolni kell, mert így válhat szokássá, ahogy minden, amit elég hosszan és kitartóan csinálunk.



Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner