Mi az, hogy hazugság? Neked mit jelent? Azt mondod ez egyértelmű, ezt mindenki hasonlóképpen gondolja? Tudsz erre a kérdésre úgy tekinteni, hogy ahány ember, annyiféle definíciója létezik a hazugságnak? Elképzelhetőnek tartod ezt?

Adj egy esélyt annak, hogy ez lehetséges. Nem kell elfogadnod, hogy így van, de legyél nyitott arra, hogy ezt is mindannyian máshogyan értelmezzük. Vagy legalábbis van olyan része, amit biztos, hogy különbözőképpen gondolunk.

Leírom, nekem mit jelent. Nem azért, hogy gondold te is így. Sokkal inkább azért, hogy legyél nyitott az én meghatározásomra is (ahogy másokéra), ne utasítsd el azonnal. Nem kell egyetértened velem, csak gondolkozzunk együtt. Mert ez az a tiszta áramlás, amiben nem tudsz ítélkező lenni, és az ítélkezés mentesség feljebb emel annál, mint ahol épp most vagy. Kivétel nélkül mindenkit kitisztít és új energiákat, nézőpontokat ad.

Számomra a hazugság azt jelenti, hogy valaki engem szándékosan, rosszhiszeműen vagy ártó szándék nélkül (ez a végeredmény szempontjából lényegtelen) megtéveszt. Nekem éppen ezért a hazugság fogalmába tartozik minden, amivel valaki engem félrevezet. Így hazugságon nemcsak azt értem, ha valaki valótlan állít, amiről tudja, hogy nem történt meg vagy nem úgy történt meg, ahogy elmondta, hanem azt is, ha valaki elhallgat előlem valamit. Valamit, amiről azt gondolja, hogyha megosztaná velem, akkor lehet, hogy soha többet nem lennék a barátja, szerelme, munkatársa, ismerőse. Azonnal megszakítanám vele a kapcsolatot, mert azt gondolja, hogy amit eltitkol, azt jobb, ha én nem tudom. Helyettem eldönti, mi jó nekem és ezzel azt is meghatározza, hogy kettőnk számára mi a fontos. Kihagy valamiből, aminek részese kellene legyek, hiszen társak vagyunk valamiben. A kapcsolat fajtájától függ, hogy épp miben, de ha eltitkol előlem valamit, mert fél, mert szégyelli, mert ezzel megpróbálja elkerülni a kettőnk közötti konfliktust, akkor egy nagyon fontos dolgot nem tisztel. Ami minden kapcsolat alapja, és ez a bizalom. Ha tőle tudom meg, ami épp szükséges lenne, akkor még ha fáj is, amit mond, nem tud maradandó sebet ejteni vele. Mert érzem, hogy a bizalma felém és önmaga felé is olyan erős, ami elbírja a kitárulkozást. Ha máshogy derül ki az igazság, és nem ő meséli el nekem, akkor ezzel akkora repedést üt a kettőnk közötti bizalmi térben, hogy elképzelhető, hogy lehetetlen lesz ezt újra helyreállítani. Ha pedig a seb maradandó lesz, nem leszünk egységben, nem lesz közös ügyünk sem, és így nem tudjuk feloldani a fájdalmakat. Egy út létezik ilyenkor, amivel a bizalom újra felépíthető, ha őszinte és szeretetteljes beszélgetéseket kezdeményez elsősorban az, aki a közös bizalomnak ártott. Ehhez szükséges többek között tudatosság, önreflexió és érzelmi intelligencia. A másik fél segítheti őt ebben a folyamatban. Így megvalósul az a kölcsönösség, ami a kapcsolat helyreállításának és új szintre emelésének kedvez.

Ha nincs önreflexió, gyógyulás sincs. Ha pedig elindul a bizalom helyreállítása, amely sokszor hosszú hónapokban, néha évekbe is telhet, és ebben a rehabilitációs időben, bármilyen formában, de újra hazugság vagy egyéb bántalmazás kerül, akkor végleges lesz a szakadék, és a társak elválnak. Mert egy kapcsolat helyreállítása nem akkor történik meg, amikor kimondjuk, szeretnénk helyrehozni. Az a nap, amikor a feszültségek feloldódnak és kölcsönösen kimondjuk, mit szeretnénk, az a nap még csak a közös gyógyító munka 0 napja. Ott még nem történt semmi. Mert csak feltétel nélküli szeretettel átitatott folyamatos, napi szintű cselekvésekkel, tettekkel lehet begyógyítani a sebeket. A szavak önmagukban nem érnek semmit. A másiknak is éreznie kell, hogy tettekre váltottam az ígéretem.

Számomra a tisztelet is olyan dolog, amihez bátorság is kell. Aki titkolódzik, magát sem tiszteli, így engem sem tud. Aki bagatellizál valamit, hogy tette kevésbé tűnjön saját maga számára is súlyosnak, az sem saját magának, sem a társának sem adja meg azt a tiszteletet, ami szükséges egy erős, minden túlélő szövetséghez. És ha valaki magát nem tiszteli, nem várhatja el a másiktól, hogy tisztelettel legyen iránta.

Jövő héten pénteken folytatom a témát. Az önáltatás buktatóiról fogok írni és továbbra is azt kérem, hogy nyitottan és ítélkezéstől mentesen olvasd el, amit írok. Ezek az írások azért születnek, hogy együtt gondolkodjunk (nem kinyilatkoztatások) és nem baj, sőt néha kifejezetten jó, ha te másképp gondolod, mint én.

fShare

Tweet