Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Írjunk együtt! 23 szó, 23 élet. 3. rész. Ez az a bizalom, ami már az intimitásod része…

 

 

Mindannyian bizalomra vágyunk. Arra a bizalomra, amit mi érezhetünk valaki más iránt. Valaki iránt, aki fontos számunkra, akivel szeretnénk mélyen és örökre kapcsolódni. Mert végletesek vagyunk és olykor drámát játsszunk, vígjáték helyett. Megfeledkezünk az idő édes végességéről és arról, hogy az Ő vágya lehet más lenne. Elszántan keressük a másikban a hitet (1), amivel bízni akarunk.  Néha erővel, akarattal. Azt hiszem, azért sem találjuk a bizalmat, mert legelőször nem magunkban keressük, hanem egy idegenben, akit a bizalommal szeretnénk ismerőssé tenni. Közben pedig újra és újra elutasítjuk a szívünk vakmerőségét (2), amely az egyetlen út lehetne. Az út, ahol szövetségre (3) léphetünk a bennünk lévő Forrással. Az egyetlennel, ami megadhatja azt a biztonságot (4), ami ahhoz kell, hogy megtaláljuk a kincset (5). A legnagyobbat mind közül; önmagunk szeretetét és elfogadását (6). Mert a bizalom is velünk kezdődik, és ha az önbizalmunk törékeny (7), akkor a feltétel nélküli szeretetünk (8) süllyedni kezd. Mert hatalmat és hitet (9) adunk a pusztulásának. Mi. Nem valaki más. A felelősség a miénk! Ezért is fontos, hogy legalább saját magunknak ne legyünk idegenek. Ne adjuk át az irányítást az időnek. (10) Mert a bizalom egyenrangú támogató és nem lehet köze semmiféle tekintélyhez (11)!

A bizalom, ha önmagaddal kezded, azzal indul, hogy nem áltatod magad, nem hazudsz magadnak és nem keresel kifogásokat. A járatlan, gazos, árnyékos útban őszinteséggel (12) fényt hasítasz. Így kezdődik. Nem keresed az önáltatás biztonságát! (13) Kiváltság (14), ha a megengedéssel belezuhansz az önismeret (15) felemelő spiráljába.

Mi a bizalom? A tiszta vágyakozás (16) és a cselekvés szerelmének teljessége. Önként (17) és megszokások nélküli szeretettel (18). Tudod, egyszer kell megélni a feltétel nélküliség (19) katartikus repülését. (20) Utána jöhet csak a világosság és a valódi földelés. Miután megtapasztaltad, mit jelent a megengedni, kimondani az érzéseidet és szelíden úszni önmagad örök virágzásában. Nem félve az elmúlástól, nem akarva szabályok, keretek, ketrecek mögé, láncokba verve túlélni a létezést. A szív egyetlen, érvényes alapító okirata (21) bátorságtól, a cselekvéstől és a tiszta vágytól izzik. Nincs benne egyetlen betű sem, csak a felvállalt érzések, vallomások. Meglátni szépségét az ebben növekvő önbizalomnak! (22) Megismerni (23) és ebben a tudásban végleg megszeretni önmagunkat! Titkok és a szégyen némasága nélkül.

 

Bizalomra vágysz? A magad nagyszerűségében bízol-e? Tudsz-e tartást, stílust, hitet adni a vágyadnak, ami tisztán te vagy! Bizalom: amikor egy porszem sem férkőzhet kettőtök közé. Nem verhet a kétely maradandó éket.

MERT EZ AZ A BIZALOM, AMI MÁR AZ INTIMITÁSOD RÉSZE…

 

Boldog szíveket, 2019!

Ma, az év utolsó napján arról írok, ami a legfontosabb késztetésünk a jóságra, a szépségre, változtatásra és a változásra és ez pedig nem más, mint a szerelem. Nem arról írok most, amit egy konkrét személy iránt érzel, amitől felrobban az agyad, a tüdőd és a zsigereid is és minden gondolatod simogatja a lelked. Hanem arról, ami ez előtt van. Arról az állapotról, amiben képessé váltál arra, hogy megnyisd magad a szerelemnek. Mert ezzel kezdődik minden. Ha ez a megnyílás nem történik meg, akkor a teljes életed is elmúlhat úgy, hogy azt hitted szerelemben vagy, pedig csak vonzódásban, vágyakozásban, kötődésben, függőségben voltál. A szerelmet, mint tudást nem lehet tudni, hagyományos értelemben nem tanulható. Ezért a kizárólag fejben élők („az eszesek”) ritkán találkoznak a szerelemmel. Saját döntésük okán a szívüket a fejükben hordják. Nincs helyén a szívük, s a szív sajátja, hogy csakis a saját helyén válik képessé arra, hogy megmutassa minden arcát és feltárulkozzon, kinyíljon.  Az „eszesek” mindent racionálisan szeretnek megközelíteni, hogy számukra mi éri meg és mi nem, mi logikus és mi nem, mi bizonyítható és mi nem. Mi az, ami normális és mi az, ami abnormális. Szeretik a tiszta és világos kérdéseket még jobban az egyértelmű, logikus válaszokat. Számukra ez adja a biztonságot. A szív talaja ingoványos. Félelmetes hely, mert a szív útja semmilyen önáltató, önbecsapó hazugságot nem bír el.  Aki felkészülés, (önismereti) tapasztalás nélkül beleveti magát a saját szívébe, az valóban elsüllyedhet. Az „eszesek” is választottak valahol, valamikor, valamilyen hatásra. Egyszer kinyitották a szívüket és megsérült, elárvult, fájt és talán akkor, azon a napon úgy döntöttek, hogy ez a szenvedés nekik többet nem kell. Több életen, leszületésen át sem! Talán, csak a kínt látták benne, mert logikusan csak az látható. Megértem őket, onnan, abból a nézőpontból, ahol ők állnak és látnak. Onnan ez valóban logikus és nyilvánvaló döntés.

Megértem és szeretem az „eszeseket”. Annak ellenére, hogy én más oldalon állok. Lassan 49 éve.

Megszerettetni valakivel a saját szívét, megmutatni erejét, ragyogását és kinyitni az őt körülvevő világ számára, ez lett itt és most a feladatom, ezért jöttem. Számomra a 2018. év legnagyobb tanítása ez: megérteni és elfogadni a feladatom.

Hová tetted a szíved? Ezt kérdezem tőled 2018 évének utolsó napján. Mert, ha szíved nem tetted a helyére, önismerettel, ítélkezésmentességgel, hittel, bátorsággal akkor marad a gyorsan kielégíthető és hamar elillanó ösztön a SZERELEMBŐL fakadó színtiszta vágy helyett. Azért írtam a szerelmet csupa nagybetűvel, mert itt a teljes élet szeretetéről írok. Mindennek szerelméről, ami az életben van, arról is és főleg arról, ami az életben a sötét oldal, a fájdalom, a hiány, a félelem, a függőség. Ezeket kell a legjobban szeretned ahhoz, hogy a szerelem teljessége valóságossá válhasson benned.

Az élet iránt fellobbanó szerelem főúri előszobája az emberek, különösen egy bizonyos ember iránt érzett igazi, mély, olthatatlan szerelemnek. Ha ezen a hosszú előszobán nem mész végig, nem járod be minden zegét-zugát, nem tudsz eljutni a fényes bálterembe se.  

…ahol a nyitott ablakokon és ajtókon árad befelé a magnólia illatú szél, hófehér organza függönyök repkednek és mindenki táncol…

És micsoda tánc ez! Mert ebben a csodás bálteremben olyan nők és férfiak táncolnak, akik ismerik, szeretik, érzik a szívüket. Hallják a hangját és nem félnek hallani ezt a hangot. Pontosan tudják azt is, mikor használják az agyukat, a logikát, az észt és mikor a szívüket, mert mindkettőre szükség van az egyensúlyhoz. Az ajtókat minden irányból ki kell tárni.

A küszöb nem akadály, nem gát, csupán az, ami. A küszöb, amit át kell lépni…

Boldog szíveket, 2019!

Szeretettel: Letti

Észrevétlen hullik a Gondoskodás...

A szeretet oltalom. Mindig, amikor kimondom ezt a szót, hogy szeretlek, és azután megcselekszem, oltalmamba veszlek. Valami felsőbb és feltételekhez nem szabott szeretetre bízom magunkat és intek a varázspálcámmal. Akkor eljő az Ünnep, és észrevétlen hullik a Gondosodás, nagy és puha pelyhekben.

Apa megérkezik a fával, és Anya akkora már megsütötte a karácsonyi süteményeket. Beborít valami megfoghatatlan fényes derű, és az öröm, amelyben egyformák vagyunk, hiszen mindannyian csak egyre vágyunk; elfogadásra és feltétel nélküli szeretetre. 

A szeretet oltalom. Erőszak, ítélkezés- és előítéletmentes.

Mindig, amikor kimondom ezt a szót, szeretlek, egyszerre erős leszek és bátor, és velem együtt te is azzá válsz.

 

Kép forrása:pinterest.com

Miért hazudunk? (Első megjelenés: Vasárnap Magazin)

Miért van szükségünk arra, hogy kisebb vagy nagyobb, alkalmanként vagy rendszeres hazugságban éljünk? Ha egyáltalán szükségből tesszük. És kinek hazudunk ilyenkor valójában? A másiknak vagy önmagunkat áltatjuk valamivel, mert nem szeretnénk szembenézni azzal, ami bennük nem jó. Amiről azt gondoljuk, hibás részünk. Az emberek többsége igyekszik elrejteni a saját kis sötét oldalát vagy amit ő annak vél, mert úgy véli, hogy ami benne nem tökéletes, az őt gyengévé és sebezhetővé teszi. A „hibásan nem vagyok elég jó és szerethető” attitűd gyerekkortól kezdve jelen van, és ha a mikro és makrokörnyezet erre még rá is erősít, akkor úgy tűnhet az egyén számára, hogy a hazugság az egyetlen kiút abból, hogy bántalmazás érje.

A hazugság egészen addig nyúlik, ágazik, ameddig mi azt megengedjük neki, és nem látjuk be, hogy az igazi erőnk, épp a teljes személyiségünk, életünk felvállalásban és az őszinteségben van.

Kisebb kutatást végeztem és meglepődtem, hogy a hazugság definícióját mindenki másképpen értelmezi és az úgynevezett „kegyes hazugság” alól mennyien adnak felmentést maguknak. Vannak, akik az elhallgatásból következő szándékos félrevezetést nem tartják hazugságnak.

Azt gondolom, mindegy, hogy kegyes vagy nem, a hazugság energetikája sosem ad semmi olyat, amiből erőt lehetne meríteni. Kizárólag elvesz, és összezavar.

A három leggyakoribb ok, amiért hazudunk

 

  • Vélt vagy valós önvédelem
  • Félelem
  • Önbizalom, önképviselet, önszeretet hiánya

 

Ezenkívül számos oka lehet még a hazugságnak, ami speciálisan az adott személy, családi, társadalmi vagy épp intim életéhez kapcsolható. Éppen ezért, ha valaki notórius hazudozó és a személyiségét, identitását hazugságból építette fel, csak személyre szabott terápiával lehet őt megvédeni saját hazugságaitól és megmutatni azt az erőt, amit az igazság felvállalásával nyerhet.

A hazugságnak sok fajtája van az egyszerű, kis semmiségek eltitkolásától, egészen a szélsőséges esetekig, amikor már mentális és/vagy pszichés zavar áll a hazugság háttérben.

Miért is baj az, ha nem vagyunk tökéletesek vagy éppen a családunk nem az?

Félünk attól, hogy megítélnek vagy éppenséggel elítélnek minket azért, amiben nem vagyunk elég jók, és úgy érezzük, hogy a szüleink, nagyszüleink bűneit nekünk kell jóvá tenni, akár azzal, hogy tovább takargatjuk a családi szennyest, hazudozunk, elhallgatunk, félrevezetünk másokat, ahogyan elődjeink is ezt tették. A hazugság miértjeire adott válaszok sokrétűek, változatosak, de egy-két dolog szinte mindig közös: azért hazudunk, mert félünk, mert szégyenkezünk. Szeretnénk, ha szeretnének minket, és azt gondoljuk, ha kiderülne a teljes igazság arról, hogy kik vagyunk, milyen személyiséggel, szexualitással, vágyakkal, hittel, akkor már nem szeretnének minket.

Miért gondolhatja azt egy gyermek, hogy a hazugsággal szerzett tárgyi vagy érzelmi ajándékok ugyanolyan értékesek, mint az önzetlen törődés? A válasz egyszerű: mert erre tanították.

A hazugság tanulható?

A társadalmi, családi, szociális háló, ahol felnövünk meghatározó ebből a szempontból is. Létezik, hazugságra épülő családi hitrendszer, amit akár egy diktatórikus, szélsőséges politikai rendszer is támogat azzal, hogy olyan életet kényszerít a polgáraira, amiben hazudniuk kell, ahhoz, hogy az alapvető szükségleteiket ki tudják elégíteni.

Ahogyan az igazságnak is, úgy a hazugságnak is van rendszere, amiből felépül és amire épül. Sokkal precízebb, részletesebb és kidolgozottabb rendszer ez, mint bármelyik igazságé. Hiszen nem lehet egyetlen apró rést sem hagyni benne, ami nincs jól összeillesztve, megmagyarázva.

A hazugság kommunikációs rendszere jól felismerhető és jellegzetesen más, mint az igazság nyelvezete.

Miről ismerjük fel, ha valaki hazudik nekünk?

Noah Zandan kommunikáció kutató (a "Lie to me"/Hazudj, ha tudsz/ filmsorozat szakmai mentora) szerint bár sokféle eszköz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerhessük az őszintétlenséget, a hazugságvizsgáló és más hasonló elven működő műszerek nem jelentenek 100%-os bizonyosságot, hiszen gyakorlással könnyen kijátszhatóak, nem is beszélve arról, hogy egy hétköznapi szituációban ritkán vannak kéznél. Zandan azt javasolja, hogy az emberek többsége számára nehézkesen megfigyelhető fiziológiai változások helyett fókuszáljunk inkább a kommunikációra. Egy hazugságot kitalálni és elmondani ugyanis kemény munka, és ez azokon a szavainkon is érezhető, amelyeket ilyenkor használunk.
A hazugság nyelvének (ahogy Zandan nevezi) négy, jól azonosítható mintázata van:

 

  1. Aki hazudik, kevesebb alkalommal utal beszéd közben saját magára. Többnyire másokról beszél, és gyakran harmadik személyben, így öntudatlanul eltávolítva magától a hazugságot.
  2. A hazugságban fellépő bűntudat érzés miatt sokkal negatívabb kifejezéseket, állításokat használ az, aki hazudik és néha túlzásba is viszi ezeket. Azaz nem egyszerűen azt mondja: „Ne haragudj, lemerült a telefonom, ezért nem tudtál elérni.” A füllentés a valóságban inkább valahogy így hangzik: „Jaj, megint lemerült ez a vacak! Annyira utálom, hogy mindig olyankor csinálja ezt, amikor fontos lenne valami! Ki fogom dobni!”
  3. A hazugság energiaigényes folyamat az agyunk számára. Ez a szavainkban úgy jelenik meg, hogy egyszerűbb kifejezéseket használunk az események leírására, mint egyébként, hogy nagyobb kapacitásunk maradjon az áruló jelek álcázására.
  4. A hazugság negyedik, szavakban felismerhető jele az, hogy az egyszerűbb kifejezések ellenére hosszabb és bonyolultabb mondatokat használunk. Amikor nem vagyunk őszinték, szükségtelen szavakkal, jól hangzó, de oda nem illő információkkal tarkítjuk a mondanivalónkat.

A hazugságról írni általánosságban, kiemelve néhány jellemzőt egyetlen cikkben, azt hiszem nem lehet. Annyira sokrétű téma, szerteágazó benne az ok-okozati rendszer, az emberi és társadalmi tényező, a kommunikáció egyedi módja, hogy a hazugságról leginkább könyvet lehetne írni, több érdekes és tanulságos fejezettel, de egyetlen, átfogó cikket aligha.

Szerettem volna valami elgondolkodtatót átadni az olvasóknak. Így ezzel a rövidke írással zárom a témát.

Egymással szemben ültek. Este volt. 15 év, 5475 este és most itt van ez az egy, amitől mindig félt, hogy eljön. A kérdéseivel, a csendjeivel és a válaszaival. Csak azt nem gondolta, hogy ennyi fájdalom lesz benne. A félelmet akkor még nem látta. Ma már tudja és látja is a férfin, amikor nagy ritkán találkoznak, hogy fél. Nagyon. És úgy fél, hogy közben azt gondolja, minden rendben van. Boldog. Régebben is így volt, amikor az ő férje volt, és mellőle ment el más nőhöz. Most más mellől megy máshoz. Azon az estén úgy gondolta, talán a férfi is érzi, hogy egy őszinte beszélgetés mindent feloldozna, még akkor is, ha nehéz beszélni az érzéseiről. Elindítana valamit, ami kettőjük között már évek óta megrekedt. Nem így történt.

- Van egy másik nő, ugye? - kérdezte a feleség

- A férj egyszerre fölényes, ugyanakkor zavart mosollyal az arcán átnézett a nő felett, de nem felelt.

- Szeretném, ha őszinte lennél. Becsülném benned azt, ha nem hazudnál...van valakid?

A válasz nagyon soká érkezett, mert a férfi nem akart felelni. Zavartan forgott a tekintete, a szája kiszáradt és azt érezte sarokba szorították.

 - Az kérdeztem, van valakid? Légyszíves válaszolj!

- Igen - felelte végül elfojtott hangon 

- És szereted? 

- Igen de téged jobban- hadarta a férfi szinte gépiesen 

- Ha engem jobban, akkor miért van itt az életünkben? 

- Nem tudom...mert most nem jó a kapcsolat köztünk... 

- És szeretnéd, hogy rendbe tegyük?

- Igen...

- Akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot!

- Majd akkor szakítok vele, ha rendbe jött az életünk.

- Nem jó a sorrend...nem érzed? Ha ő itt van, nem tudjuk helyrehozni a kapcsolatunkat.

- Szerintem meg igen! -felelte elszántan, mert azt akarta gondolni, hogy ez lehetséges.

 

Másnap reggel a férj csak ennyit mondott a feleségének:

 

  • Visszavonom a tegnapi vallomásom! - majd kilépett az ajtón, és elment, ahogy minden nap reggel. Illatosan, frissen vasalt ingben, megborotválkozva.

 

 

Képek forrása:

aztbeszelik.hu

friss.hu

 

Ebből tudhatod, ha a párodnak semmit sem jelentettél...

 
Különleges voltál-e a számára vagy csak egy átlagos ember, nem több? Számos dolog árulkodhat erről de leginkább a cselekedetei és a kommunikációs stílusa az, ami szinte minden érzését elárulja. Azt is, ha össze van zavarodva, ha szenved a hiányodtól és azt is, ha valóban átlagos voltál. Egy, a sok közül.
Lehet ez fájdalmas neked de ebben nem a te valós értéked mutatkozik meg, sokkal inkább az ő hozzáállása, egyrészről a másik nemhez, másrészről saját magához.
A férfi, aki minden nőben lát valami kívánatosat és szépet, akinek minden punci szép...és téged pedig nem emel ezek fölé, nem varázsol egyedivé, megismételhetetlenné, annak még a bőre alá se férkőztél be, nemhogy a lelkébe és a szívébe. Talán sosem volt szerelmes beléd. Talán másba sem. Lehet, csak a vágyat és a vonzalmat ismeri. Nem tud hosszútávon kötődni, szeretni.
De ne hidd, hogy ez csak férfiakkal fordul elő. Nők között is vannak, akik nem tudják, mit jelent szeretni, mélyen kapcsolódni és csak egy "tenyészbikát" vagy egy "pénztárcát" látnak, nem a férfit, aki számukra az egyetlen és a legkülönlegesebb.
A lelkeknek kellene kapcsolódni újra és újra őszintén, ítélkezéstől mentesen. Teljes nyitottságban, minden titkot megosztva, feltárva. Ha ez az őszinteség és megnyílás természetesen módon, magától értetődően nem jön létre a kapcsolat elején, az első pár évben félelmek, szégyen vagy más miatt, nem biztos, hogy később megvalósul. 
 
 
Kép forrása: daniel tarr.com