Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+3670/6733331,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Laza lélektartással!

Fontos napok előtt érdemes úgy indítanod a reggelt, hogy a lehető legjobbat vizionáld, ami aznap megtörténhet veled. Mert a gondolatnak teremtő ereje van. Ezekre a lelkes, lendületes boldogság-diafilmekre nagy szükség van. Mert nem csak az dolgozik benned, amit megeszel, hanem az is, amit gondolsz. Sőt, az formál igazán! Súlyos zavarok támadhatnak abból, ha távol van egymástól a gondolatod és a tetted, mert ilyenkor elkezd benned felfesleni a béke arany fonala, és megbomlik a lelki - testi harmóniád.

Akik jól ismernek,  tudják, hogy előszeretettel használom a „laza lélektartás” kifejezést, különösen akkor, ha a másikon látom, hogy feszült. Mit is kívánhatnék mást? A probléma személyre szabott, egyedi mintázata mindenki életében más ábrát rajzol ki. Az ábra pedig a Tiéd, ne várd, hogy más fejtse meg a kódjaidat. Saját magadnak kell fényes és magas várat építened.

A laza lélektartás csak gyakorlat kérdése. Amikor a hasizmodat elkezded edzeni, fáj, szenvedsz, aztán a sok gyakorlástól megizmosodik. A lélek is képes izmosodni. A laza lélektartás nem más, mint egy nagyszerű, hűsítő gyakorlat. A fájdalomtól, szorongástól és csalódástól felhevült lélek gyógyító borogatása.

Lazán tartani a lelkedet annyit jelent, hogy nem engeded, hogy a félelmek uralják az életedet. Ehhez előbb fel kell ismerned, milyen félelmek gyötörnek és felszínre is kell hozni mindegyiket. Szembe nézni a gyengébb éneddel, mert ez az egyetlen, ami igazán erőssé tehet. Karcolhatatlan leszel.

A lazaság azonban nem azonos a hebehurgya „nemtörődömséggel”. Semmi köze a hétköznapi retorikában használatos „laza” kifejezéshez. A laza lélektartás képes önazonossá tenni, segít levedleni az egod megvastagodott bőrét és támogat abban, hogy teljes életet élj.

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Szeretem a hajnalt...

A hajnal minden évszakban különböző. Más a városban, más az erdőben vagy a folyóparton. Nyáron kellemesen hűvös, madarak énekével telített. Télen metsző hideg és sötét. Szeretem, mert a szürkületben még csendes minden, nem zakatol, nyüszög, prüszköl az élet. Van idő átgondolni a napot, a tegnapot és a holnapot. Nyugodtan meginni a finoman gőzölgő kávét vagy teát. Ilyenkor könnyebben lehet ihletett pillanatba kerülni. A hajnal izgalmas, mert érezni benne az aznap lendületét és még időt is hagy, hogy felkészülj az indulásra. Ilyenkor képes vagy jobban figyelni, jobban hallani, látni, érezni. A hajnal élhető békéje csodálatos nyugalommal ajándékozza meg, azt, aki átadja magát az ébredésnek.

A hajnal nem a fiataloké, mert ők még azt hiszik, van idejük átaludni a napfelkeltéket. Később jönnek csak rá, ha már bedarálta őket az élet, hogy szinte alig van idő valamire a kötelességek mellett.

Aki gyakran ébred együtt a sötétséggel és látja, hogyan világosodik ki, hogyan borítja be a nap bíbora a horizontot, és érzi mennyi erő van ebben, az tudja, milyen jelentősége van az életben a kivételes pillanatoknak.

A hajnal esély a mára, hogy ne áltasd magad a holnappal és ne keserítsd magad azzal, ami már elmúlt.

 

Fotó:Molnár Péter

Állj ki a sorból, mert elsodor

Csapathoz tartozni jó. Biztonságot, örömöt ad, ha benne meg tudod őrizni az egyéniségedet. Sorból akkor tudsz kiállni, ha már benne vagy a tömegben, ha már besoroztad magad vagy hagytad, hogy mások besorozzanak. Tartósan tömegben lenni viszont nem jó, mert elmos, elsodor, olyan, mint egy képlékeny massza. Csak süllyedni tudsz benne, egyre mélyebben, miközben elfelejted, ki is vagy valójában.

Az a jó közösség, ahová képes vagy úgy beilleszkedni, hogy nem kell önmagadat feladni és magadra venni valami egészen más,Tőled idegen gondolkodásmódot. Különben sem helyes, ha kifelé élsz, és azzal telik az értékes időt, hogy szüntelen másoknak akarsz megfelelni. Helyes önértékelés, önbecsülés kell ahhoz, hogy kitörj a saját magad építette rácsok fogságából. Mert mindig azt hiszed, valaki más dobta rád egy óvatlan pillanatban a ketrecet, pedig saját magad tetted ezt. Néha azzal, hogy hagytad, hogy etessenek, táplálják az egodat.

Amikor pedig huss, kirepülsz a rácsok fogságából, el fogsz veszíteni jó pár embert. Erre készülj fel. Elsősorban azokat, akik azért szerettek, mert saját magukhoz hasonlóvá tettek. De sose bánd, mert akik nem önmagadért kedveltek jobb is, ha lemorzsolódnak mellőled. Persze ehhez a lelkednek, a szellemednek el kell érnie egy bizonyos fejlődési fokot. Mert máskülönben, azt gondolnád, hibát követtél el, hogy felvállaltad önmagadat, és ebben az állapotban nem éreznéd azt a szédítően felszabadító érzést, amit önmagad teljes felvállalása jelent. A lelkednek be kell érnie, hogy boldog és igazán szabad legyél másoktól függetlenül is.

Akar-e napi 24 órában halott lenni?

A doki feltesz a pocakhősnek egy meglepő kérdést.  Akar-e napi 24 órában halott lenni? Hülyeség! Ki akarna? Mégis nagyon sokan élünk halva, és halunk úgy meg, hogy nem éltünk, csak halódtunk napi 24 órában.

A sörhaspók tekintete mindent elárul. Már a kérdést sem érti, a választ meg álmában sem tudná megmondani. A hasától a cipője orrát sem látja már, a tévé távirányítója eggyé vált a jobb tenyerével, a bal tenyeréhez pedig állandósult egy sörös doboz. Az egyetlen, amit laza mozdulatokkal képes még kezelni , az a sör felemelése a hasától a szájáig, és vissza. Ő a kanapén, gondolatban utazók vigéce. Tökéletesen elégedett az életével, semmi sem zökkentheti ki hasbirodalmából. A hasával szeret.

Nem ismeri a mámort, a szédületet, a kockázatot. Az unalom felőrli, bedarálja az életét. Bután boldog. Ő az igazi kanapé vagány. Szelektív gyűjtésben szocializálódott. Három kukája van: az egyikbe a sörös dobozokat és üvegeket gyűjti, a másikba a pizzás dobozokat, harmadik mindig üres; ott voltak az álmai. Minden, amiben fiatalon még hitt. Saját erejét is beleértve.

Mert az erődben hinni kell, ugyanis más nem fog benned olyan erősen és gyakran hinni, mint ahogyan Te tudsz hinni magadban. Az erő visz előre, az erő hoz lendületbe. A lendület pedig létkérdés, akárcsak a szerelem.

Ha nincs lendületed elkezdesz öregedni. Először csak belülről, lelkileg töpörödsz össze, aztán kívülről is. Mert ne feledd ami bent dübörög, az előbb-utóbb kívül is fog, és akinek a lelke lusta, annak a teste is az. Elég, ha csak egy egészen apró dolgot figyelsz meg, például, hogy ki, hogyan megy fel a lépcsőn. Ebből már tudhatod, az illető, átalussza-e az életét vagy ébren, tudatos létben van.

A cselekvésképtelenség a másik olyan jellemző, amiből tudhatod, élsz-e vagy halódsz. Ha a terveknél tovább sose jutsz, mert mindig találsz egy újabb kifogást, akkor bizony nem élsz, csak létezel belesimulva mások ítélkezéseibe, elvárásaiba, követelményeibe. Beleolvadsz a környezetedbe, akár egy rossz tapéta a térbe vagy éppen túlságosan kitűnsz. Hiszen az ostobaság mindig harsányabb, mint a helyes önértékelő tudat.

A tudatos lét nem azt jelenti, hogy sosem veszted el a fejed, nem rohansz bele a záporba mezítláb, nem válsz eggyé a hajnalok csodájával meztelenül az erdőben, nem kiáltasz bele az éjszakába, nem élvezed a bor és az ölelés mámorát és nem eszel pacalt. Dehogy!

A tudatos létben van a legnagyobb mámor ,mert akkor már igazán ismered magadat, tudod a határaidat és megtanultál jól szeretni. Eldobtál mindent, ami hamis, erőtlen, gyáva benned, és a kemény magházból előbújtattad a kis dióbeled, az igazi értékedet, és elkezdesz igazán élni.

A letört fülű bögrék lélektana

Ma többek között a látszólag apró dolgok fontosságáról szeretnék írni..

Mindez akkor jutott az eszembe, amikor behúztam egy kistáska cipzárját és a kezemben maradt a cipzár húzókája. A táska bezárva, de enélkül a húzóka nélkül többet nem lehet szépen és intelligensen kinyitni. Szétvághatom a cipzárat, szétfeszíthetem az egymásba kapaszkodó fogaskerekeket, de akkor a táskát többet nem tudom használni. Persze varrathatok rá új cipzárt, viszont utána az a táska többé már nem ugyanaz, mint előtte volt. Megváltoztattam. Mégpedig erővel. Mert hiányzott az apró kis húzóka, ami egy gondatlan rántás miatt leesett a cipzárról.

Az apó dolgok fontosságának és nélkülözhetetlenségének sajátja, hogy szervesen és makacsul hozzátapad a mindennapi szokásrendszerünkhöz és észrevétlen rutinná is válik. Gondoljunk csak a reggeli készülődésünk cselekvés sorozataira. Mennyi apróság, amelyek nélkül rosszkedvűen indulhat egy átlagos reggel. A kedvenc, megszokott kávésbögre füle a kezedben marad, mert bár mondtad ugyan, hogy senki ne tegye bele a mosogatógépbe, mert nem ajánlott, mivel egyedi, kézzel készített darab, valaki mégis betette. Fül nélkül indul a nap és ettől kedvetlen leszel, mert a kis bögréd már a mindennapjaid részévé vált és most, hogy letört a füle megváltozott  és vele változol Te is, és ez bizony fáj. Nem nagyon  de kicsit azért fáj. A kedvenc cipődben a cipőfűző indulás előtt szakad el és nincs otthon másik. Egy pillanatra megtorpansz, pedig van másik cipőd is  de közben eszedbe jut, hogy miért is nincs otthon tartalék cipőfűző ilyen esetekre. Cipőt váltasz. A másiknak a csatja esik szét a kezedben.

Egy cipzár, egy fül, egy fűző, egy csatt.....egy lélek, egy vágy egy illat egy szellő, egy íz. Mindegy mi  és mindegy mennyire aprócska de nélküle más vagy, még a levegőt is másképpen veszed. A kis dolgok hiánya tud a legjobban fájni. Léleknek, testnek, elmének egyaránt. Egy vasalatlan ing, egy felvarratlan gomb, egy elfeledett ünnep, egy elmaradt csók indulás előtt. Mert a lélek elkezd ilyenkor fázni. Először csak azt érzi hűvös van, aztán dideregni kezd végül remeg a hidegtől és aztán történik valami igen furcsa reakció; megszokja, hogy fázik.Szokássá válik a hiány. Fáj, hiányzik de a lélek igen rugalmas és alkalmazkodó és az elme képes meggyőzni arról, hogy ezzel a hiánnyal is vidáman együtt lehet élni. És azután történik valami még furcsább: elkezded szeretni a letört fülű bögrédet. És ebből a bögréből már akkor is megiszod a reggeli kávédat, ha épp elfogyott otthon a cukor vagy a tej. Eggyé válsz, együtt lélegzel onnantól kezdve a világ valamennyi letört fülű bögréjével, és amikor a lelkedben már elfogadtad ezt az apró hiányt, a nagy, komolyabb hiányérzeteknél is elkezdesz valami hasonló praktikát alkalmazni. Elkezdesz vegetálni, ahelyett, hogy élnél, elfogadni, ahelyett, hogy változtatnál, belenyugodni, ahelyett, hogy keresnél. És megtorpansz, amikor indulnod kellene.

 

Fotó:Molnár Péter

 

Fotó:Molnár Péter