Csigaház

Karácsonyi dzsenga kilátó a nagyon decemberre

 

Megkezdődött az év utolsó hónapja. Szánra, lélekre, vágyakra, konyhára és mindenre fel, ami összegzés, számvetés, leltár, lezárás, újrakezdés. Hohohoho! Mindenre, ami sütés, főzés, csomagolás, sózás, borsozás, abálás. Mindenre, ami NAGYON!

Nagyon sós, nagyon édes, nagyon savanyú, és nagyon jól lakott. Nagyon szeretve dühöngő, nagyon morogva ölelő. Mikulás és Karácsony, és nagyon Új év. Beigli és kalács. Nagyon jándék és rohanás, és „jajdefáradtvagyok”, „desokezavillógófény” és megint egy „hülyemikulás” és „túlsokatettemjanuáregytőlsemmitsem fogok” érzése lök gyomorszájba de nagyon, és hirtelen szeretni is elfelejtesz, pedig az elvárás az, hogy decemberen hétszer jobban illened szeretned azt, amit amúgy év közben elviselned is nehéz, és akkor villogóan közeledik a Karácsony, és azt követeli tőled: szeress! Mert ha nem, akkor nem vagy méltó még egy negyed töltött káposzta levélére sem. Na, ez van! Érezd jól magad!

Nem tudod? Megértem! Mi a megoldás? Nincs megoldás. Úgy értem egyetemes, mindenkire egyformán jól ható megoldás nincs. Egyénre szabott van. Rád szabott van. Amit te hozol létre. Magadból, magadért. Te alkotsz meg, és nem a szomszéd Kazimir bácsi, hanem kizárólag TE! Jól becsaptad magad te kis Te, ugye? Azt hitted, hogy nem vagy kreatív? És most látnod kell, hogy de mégis az vagy! Most már el is kellene hinned, hogy épp annyi energia és törődés jól érezned magad ebben a szabad és leleményes áramlásban, mint amennyi energiát adsz annak, hogy a december egy rémálom, és a párod egy tehetségtelen szurikáta, mert mindig göcsörtös, deformált szárú fát vesz, mert ő ilyen, nem tud mást és különben is...

Decemberben mindig nő a feszültség benned, a munkahelyeden, a kapcsolataidban, a családodban. Miért van ez így, és ha így van, mitől lehetne máshogyan megélni a Karácsonyig tartó 4 hetes adventi időszakot? Ahogy neked jó lenne? Nem anyádnak, nem a testvérednek, nem másnak. Neked! Vita és zsigeri feszültségek nélkül. A torkod is fáj, ugye? És talán a vállad is? Cipeled az életedet, ahelyett hogy belekarolnál és sétálnál vele egy romantikusat. Igen! A saját életeddel. Szerintem van benned ennyi vagányság, hogy megtedd! Itt van ez a sok zajos ünnephez nem illő érzés. Ültesd le őket a járdaszegélyre, csináljanak, amit akarnak, menjenek korcsolyázni vagy ugorjanak a Dunába, mit tudom én, nincs most itt decemberben velük dolgod. Mi lesz januárban? Nem tudom. Most a decembert éljük. A januárt majd januárban.

Tudod, miért van minden decemberben ez az agyreszelős őrület? Tudom, miért van? Nem csak egy lehetséges válasz létezik. Talán azért, mert a Karácsonyt is a biztonsági ketreceden belül képzeled el? Talán azért, mert rutin-és versenyszerűen próbálod megoldani a feladataidat?

Október elején elkezded építeni a decemberi dzsenga kilátódat (mert egy kilátó az kell , Karácsonyra pláne) de sietsz és kapkodsz. Nagyon! Ezért figyelmetlenül építkezel, „jólvanazúgyisból”, hiszen tavaly is valahogy volt, és valahogy mindig van, és mielőtt élvezhetnéd és értékelhetnéd dzsenga léted igazi, játékos és alkotó szellemű örömeit összedől a tornyod, és gyakran épp Szenteste.

Nem tudom, hogy veled, nálad, benned így van-e mindez de a tapasztalatom az, hogy gyakran éljük meg az ünnepet úgy, mintha kötelező olvasmány lenne, nem pedig ajándék, és félünk, hogy büntetést kapunk az élet "ofőtől", ha nem olvassuk ki 3 hét alatt a kötelezőt, és nem írunk belőle 50 oldalas esszét 2 nap alatt. Mert az „életofő” férfiasan tökéletes, akár a gillette, csak mi vagyunk ilyen kis tökéletlenek, életlenek és érzelgősen puhányok, hogy magunkra vesszük, akár egy kabátot, ezt a sok ismerősnek  és magunkénak vélt terhet. 

Megyek is, átnézem újra a dzsengámat. Főzök egy gyömbérteát, átölelem a férjem, és a gyerekeimet. Talán megpróbálok ma éjjel ébren maradni, hátha meglátom, ki az, aki azt a sok karácsonyi koloncot, elvárást bedobja a lelkekbe, mint valami szemetet. Amitől azután sokan úgy érzik, nekik kell ez a zsigeri nyomás, mert ez olyan ismerős, hiszen tavaly se volt jobb a december...

Kérdezhetek egy vagány-merészet?

Mégis ki rakja rád ezeket a terheket és főleg mikor? Ki rakja rám és főleg mikor? Hogy nem veszed észre, csak akkor, amikor már roppan a derekad, fáj a hátad, végleg összevesztél a családoddal, és magas a cukrod és vérednek nyomása sem ideális.

Hogy nem veszem észre, csak akkor, amikor már... ?

Csakis valami éjszakai, gonosz kis manó lehet, aki akkor jön, amikor mélyen alszol. Amikor mélyen alszom...

Máskülönben észrevennéd, ugye?

Máskülönben észrevenném, ugye?