A Fénycsiga rovatban naponta találsz egy-egy rövidebb, inspiráló gondolatot,
ami segíthet, kimozdíthat, feltölthet, ráébreszthet. Vagy épp elgondolkodtat...
Fotó:Bilek Ferenc
A bölcs nem esküszik örök szerelmet, hiszen tud a búcsúról és a végről, ezért inkább percről percre szeret. (Müller Péter:Isten bohócai)
Előfordul az életben, hogy kénytelenek vagyunk olyan érzelmet gyászolni a lelkünkben, amelyről korábban azt gondoltuk, hogy teljes pompájában virágozni fog. Ezekben a pillanatokban rájövünk, hogy mindez azért történhetett meg, mert csak a bennünk bontott szirmot egy álom.
Fotó:Molnár Péter
Hálás vagyok a Sorsomnak, hogy megadta nekem az érzékenységet.
Olyan ajándék ez, amely korán megtanított szenvedélyesen szeretni. Megérteni és elfogadni anélkül, hogy részemmé válna, ami tőlem idegen. Megtanított, hogy a derűt hogyan hívhatom életre újra meg újra, amikor omlik körülöttem minden valóságnak és igaznak vélt látszat, és megtanított mélységeiben és magasságaiban látni az engem körülvevő világot. Megtanított, mert megengedtem, hogy megtanítson minderre...
Hálás vagyok az életemért és mindenkiért, akit valaha szerettem és akik engem szerettek.
Nincs bennem hiány.
Fotó:Molnár Péter
...és jönnek emberek, akik kitépik a szíved, még a csontjaid is elmozdítják, mint rongybaba, úgy esel a földre,
...és jönnek emberek, akik begyógyítják a sebeid, és átölelnek, és jól értik, szeretve értik azt a lelket, ami benned lobog,
...azt a lelket, a szenvedélyeset, az írót, az alkotót,
...és szép és igaz dalokat dúdolnak, amitől táncra perdülsz újra...
Fotó:Mészáros András