Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Felszínes csacskaságok kora után...

Sokféleképpen lehet szeretni. Vonzódni is számtalan módon lehet. Tudnod kell pontosan mit jelent a szerelem. Mit jelent szeretni. Tudnod kell különbséget tenni a vágy, a szeretet, a vonzalom és a szerelem között. Minél érettebb vagy lelkileg, annál mélyebben tudod megélni a szerelem és a szeretet mágiáját. Az érzelmek és az érzések fontosak. Mindegyik. Tanítanak és általuk fejlődik az érzelmi intelligenciád de eljön az az életkor, amikor már mélységet kell adnod az érzelmeidnek. Mélységet és tartalmat, mint testi, mint lelki szinten. Akinek a szexualitás megélése mindenkivel jó és kielégítő, annak az embernek, legyen nő vagy férfi, még sokat kell tanulnia arról, mit jelent igazán mélyre szállni az érzelmeiben és örömmel, bátran elköteleződni egyetlen ember mellett. Mit jelent az az ölelés, ami lelki, szellemi szinten is összekapcsol két embert.

Eljön az az életkor, amelyben a vágy és a vonzalom már nem lehet felszínes, mert már nem önmagában létezik, hanem a szeretettel és a szerelemmel egységben. Érett korba lépve valós értéket e téren, csakis az érzelmeid mélységeinek őszinte felvállalása adhat. Amikor könnyedén mondasz már nemet egy izmos felsőtestre vagy kerekded popsira. Mert nem a gyors megszerzés izgat és a vágyad kielégítése, hanem a lelki mélységeid felfedezése, a gondoskodás, a szerelem ébrentartása. Amikor a hűségedet nem érzed áldozatnak és nem érzed úgy, hogy lemaradsz, kimaradsz valamiből, ha nem adsz teret pusztán csak a vágyaid kielégítésének. Amikor már nem kényelmi szempontok okán választasz társat és nem is azért, mert lázba hoz, hogy a másik nagyon akar téged. Mert ilyenkor az ő érzelmeit sajátodként éled meg és ezzel becsapod önmagad, mert valójában nem ő kell neked, csak az érzésben fürdesz, hogy valakinek ennyire kellesz. Ez is az ego egyik remekbe szabott, megtévesztő játéka.

A felszínes csacska vágyak kora után – amelyeket a megfelelő életkorban kötelező átélned- változnod kell. Negyven éves korod után a saját és mások érzelmeit tisztán, pontosan és jól kell értened és értékelned. Tévútra visz, ha nem tudod, hogy valakit hogyan szeretsz. Vággyal, vonzalommal, baráti szeretettel vagy szerelemmel.

A lelki, érzelmi érettség magas fokát mutatja az, amikor valaki nem fél egyedül lenni, amikor már nem társfüggő. Amikor az egyedüllétet nem azonosítja a magánnyal. Azt az embert, aki mélyen érez, és ezt bármikor nyíltan felvállalja, és képes mélyen elköteleződni, azt az embert komolyan lehet venni, meg lehet benne bízni, mert erős. Aki elbírja a saját gyengeségeit az erős. A férfi ad. A nő befogad. De egyetlen nő sem fog olyan férfit befogadni, aki nem ad. Aki hallgat és nem beszél vagy éppen mellébeszél. Elrejti az érzéseit, eltakarja a gyengeségeit. Aki nem akarja a nőt megnyitni. Úgy igazán. A lelkét. Adás nélkül nincs fogadás, befogadás sincs. Csak azt lehet fogadni, aki ad. Mélyről ad. Aki minden félelem nélkül mindazt odaadja a másiknak aki ő. Színjáték és játszma nélkül.

Ha egyszer képes voltál erre, akkor a változásra is képes vagy. Ha egyszer hernyóból pillangó lettél, szállni fogsz de csakis akkor, ha a lelkeddel is érzed azt, hogy pillangó vagy. Amíg lélekben hernyó maradsz és csak kívülről próbálsz változni, sosem kaphatsz valódi szárnyakat. Ha valakire a szíveddel nemet mondtál, a tested sem mehet más irányba. Az érzelmi hitelesség azt jelenti, hogy a szíved, a lelked, szerelmed és a tested is egy irányba mozdul. A másik felé, aki ugyanolyan szabad, önálló, érett és harmonikus lélek, mint te.

 

Fotó:Molnár Péter

Alku önmagad ellen

A megalkuvásokkal az a legnagyobb baj, hogy minden egyes ember, helyzet, szerelem, barátság, kapcsolat, munka vagy bármi más, amivel hosszú távon megalkuszol, elvesz belőled valamit. Azt a részedet, ami reptetni tudna. Ami a szabadságodat, mámorodat, egyetlen igaz valódat naponta építené, támogatná. Minden megalkuvásban, szó szerint alkut kötsz magaddal. Mégpedig önmagad ellen, és ez akkor is így van, amikor különböző indokokkal és magyarázatokkal megpróbálod felmenteni magadat a saját alkud alól.

A megalkuvást soha nem szabad összetéveszteni az alkalmazkodással, a toleranciával, az önzetlenséggel vagy az érzékeny figyelemmel. A megalkuvás mindezeknek élesen ellene megy. Ebben az állapotban érzéketlen vagy magaddal és azzal szemben is, aki veled együtt részese lesz ennek a folyamatnak. Behúzod magaddal a sötétbe. Mert a megalkuvásban elfojtasz, elnyomsz magadban valamit, és ez kivétel nélkül mindig feszültséget gerjeszt. Minden megalkuvás valamilyen félelemből fakad és a félelem tartja életben.

A legtöbb gyereknek az tanítják, hogy a felnőtt lét már nem játék. Kötelességek és megalkuvások sorozata. Micsoda hibás szülői attitűd! Hiszen a kettő nem zárja ki egymást, mivel mindennek saját ideje, ritmusa van. Jó élet-ritmust kell örökül hagynod az utódaidnak, nem félelmet. Nem csak illemet kell tanítanod, hanem meg kell mutatnod, milyen módon tudja a saját lelkét, szellemét erőben tartani. Olyan mintát kell adnod, ami az életről szól. A valódi életről és a valódi emberről, aki nem hiba nélküli és esendő de ereje, megbocsájtása, szeretete végtelen, és nem szégyenli megmutatni a gyengeségeit.

Olyan életet kell élned, amiben nem kaphat helyett árulás, hazugság, színjáték. Mert nem a szomszédoknak élünk és még csak nem is a szüleinknek. Nem valakinek, hanem valamiért élünk. Miért kellene minden játékosságunkat, örömünket felnőttként felcserélni megalkuvásra és kötelességre? Nem cserélni kell. Adni. Táplálni.Hangsúlyozni azt, hogy mindenért amit tesznek és azért is, amit végül nem tesznek meg, felelősséggel tartoznak és mindezeknek következménye lesz. Amelyek felett nem illik háborogni és szenvedni. Legalábbis sokáig nem, mert a mártírlét is romboló létforma.

A kulcsszó: a felelősség. A helyesen értelmezett felelősségben nem veszted el sem önmagad, sem a játékra, kompromisszumra, önzetlenségre, megbocsátásra való képességedet. Sőt képes leszel magadban és a hozzád közel állókban mindezeket a legmagasabb szintre emelni, ha megérted, hogy felelősen kell gondolkodnod, cselekedned, akkor is, ha ezzel néha megbántasz másokat vagy haragot és ellenszenvet gerjesztesz. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindig minden emberrel és helyzettel megalkuszol az életedben. Nem azt jelenti, hogy félsz képviselni azt, amit gondolsz, érzel, amiben hiszel, nem más, a szüleid vagy a párod, hanem kizárólag te.

A felelősség sok mindent jelent, részben azt is, hogy képes vagy bátran nemet mondani a félelmeidre és a gyengeségeidre és kiállni azért, amit képviselsz. Az igazi felelősségben nincs megalkuvás. Szeretet, hit és bátorság van benne. Erő. A felelősség az erőt képviseli. Ezzel szemben az állandó megalkuvás gyengít. Rossz ritmusa van. Kibillent és távolít. Persze az is igaz, hogy nem baj, ha időnként megalkuszol, néha szükséges is de ne váljon ez szokásoddá. A személyiségedbe olvadt megalkuvás, hiteltelenné, döntésképtelenné tesz, és Sorsodnak csupán elszenvedője leszel, pedig támogatója, társa is lehetnél nagyszerű Önmagadnak.

 

Fotó:Molnár Péter

 

 

Vágyainkon túl...

A vágyakról csak annyit, hogy nem kell mindenben, mindig vágyakozni. A kicsi vágyakat engedjük el. Így kezdődik. Mert ha ezeket sem tudjuk, akkor hogyan várhatjuk el magunktól, hogy a nagy vágyaink ne tartsanak minket állandó függőségben. Mert abban tartanak, és nem is akármilyen kötődés ez. Rossz kapcsolódásaink egyike, amikor a lelkünkkel, szellemünkkel esetleg még a testünkkel is úgy tapadunk valamire, valakire, mint egy éhes csecsemő az anyai mellre.

Szüntelenül szomjazunk a vágyainkra és mindig többet akarunk. Még egyet és azután egy újabbat vágyunk és még újabbat. Nincs elégedettség így, örök sóvárgásban élünk. Pedig ott nyílnak a lábunk előtt a színes virágok. Ott mosolyog ránk, egészen a szívünkhöz közel egy új szerelem, egy új élet de mi vakok vagyunk azt látni, ami a hiányainkon túlra mutat, és azt hisszük tévesen, hogy ilyen gyötrelmes hiányaink csak nekünk lehetnek, mindenki más boldog.

Pedig valamilyen formában, valamilyen módon az üresség, a hiány, a hidegség minden ember életében ott van. Senki sem kivétel. A különbség abban van, hogy ehhez te, hogyan viszonyulsz...

Jól kell tudnod szeretni a neked való vágyakat, ahhoz, hogy elengedd azokat. Mert csak azt tudod elengedni, amit, akit valaha feltételek nélkül, tisztán, szabadon és őszintén szerettél. 

Hiányok nélkül nincs teljesség, ezt tudnod kell, mielőtt végleg feladod a derűs életre való reményt.

Egyszerűen csak fogadd el, ami hiányzik és hangosan mond ki, hogy mi az. Azután mosolyogj bele a tavaszi napfénybe és gondolkozz el rajta, hogy mi van a hiányaidon túl. Mert ott mindenkinek el van rejtve ezer apró lélek - érintés, amit elő lehet hívni és újra meg újra befogadni, és ha ez szokásoddá válik, egy szép reggelen arra ébredsz, hogy a derűd és az életörömöd hangosan és huncut módon nevetgél az első sorban. Hiányaid pedig hátul, a sötétben alszanak...

 

Fotó:Molnár Péter

 

Előtte így még soha...

Ha egy szerelem lángsugarában azt hallod a másiktól, hogy úgy, ahogy veled van, ahogy veled átéli a szerelmet, a szexualitást, lelki szellemi egységet, előtte így még soha nem élte meg, akkor örülj, mosolyogj de soha ne húzd be ezt a mondatot a szíved magjáig. Mert senki nem kivételezett vagy különleges, illetve a maga csodás varázsában mindenki az. Valamiben mindenki egyedülálló de ettől még nem kivételezett. Az ego az, ami szereti hallani, szomjazik, éhezik erre a mondatra, hogy egyedi és utánozhatatlan vagy. Azután, ha elmúlik a szerelem és az, aki ezt mondta neked már másra mosolyog, mást ölel, mással ápolja az „előtte így még soha” életérzést, akkor összetörsz, mert nem érted, hogy ha te valóban kivételes ember voltál a számára és különleges módon kapcsolódtatok, akkor miért hagyott elmenni, miért hagyott el, és hogyan lehet más is épp olyan, mint amilyen te voltál. Ilyenkor vegyél egy igazán mély levegőt, egyenesen a szívedig és tudd, hogy a másik nem ugyanúgy  kivételezett, hanem másképpen. Ne vitasd el a másiktól azt, hogy ő is egyedi és ne értékeld le ettől azt, amit korábban a szerelmed irántad érzett. Mert ha nem így éled meg, akkor soha nem terül a lelkedre megnyugtató válasz. Ezzel a mondattal nem lelheted meg a békédet, mert ilyenkor csak azt nézed, hogy mi az, amit az a kapcsolat elvett. Nem azt, hogy mi az, amit adott, amivel gazdagította az életedet. Ez a fajta hozzáállás is ugyanolyan téves panel, mint a többi tucatnyi, amit az évtizedek alatt magadba építettél, ahelyett, hogy köszönetet mondtál volna minden embernek, aki akkor és ott úgy érezte, hogy számára te az vagy, akivel előtte, így még soha...

Hinned kell a szerelem igazságában ahhoz, hogy teljes ember legyél, aki képes adni, elfogadni, elengedni, megbocsájtani, igazi társsá válni, hinni és tudni azt, minden sérülése ellenére, hogy a derűt nem tudja elveszíteni. A derűről el lehet feledkezni, mint ahogy arról is, hogy milyen a lüktető, életigenlő életérzés de elveszteni nem lehet, mert az mindenkiben ott van és megfelelő varázs szavakkal előhívható. Éppen ezért mindig légy hálás annak az embernek, aki a szerelme, szeretete erejével szivárvány húzott a fejed fölé és megmutatta, ki vagy valójában és mivé válhatsz, ha hiszel önmagadban. Mert ha ő volt az, aki felébresztett szunnyadó létedből, akkor neki is te voltál az, mert ez a folyamat mindig kölcsönös és ez kivételes dolog, akkor is, ha később mással más csodákat él meg és másnak mondja, hogy előtte így, még soha...

A csodák soha nem gyengítik egymást. Legyőzni sem tudják egymást. A békére talált, erős és bölcs lelkek tudják ezt....

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Táplálni csak azt szabad, ami virágzásnak indult

 

...és jönnek olyan idők, amikor az élet, a sorsod, a karmád vagy más, felsőbb erők valamit nagyon erősen tanítani szeretnének Neked, mert azt látják, hogy hiányosságaid vannak. Félelmeid, amelyeket ideje lenne legyőznöd, mert már készen állsz rá. Belevágnak a lelked közepébe, ott, ahol a legjobban fáj, és azért mártanak meg újra meg újra poklod mélységeiben, hogy ébredj és láss....és csak épp annyira merülj el a kétségeidben, amennyire a további fejlődési lépcsőfokodhoz szükséges erőt megnyered önmagadból, önmagadért. Ne kapaszkodj! Ha könnyek között és zokogva is de engedd el a part széli sziklákat és vesd bele magad a sodrásba. Mindenbe, ami fáj. Ami nagyon fáj. Mert csak a nagy fájdalmaknak érdemes időt, teret adni de azoknak is csak épp annyit, amennyi a bennük lévő kínok ereje. Nem többet és nem kevesebbet. Azután el kell engedni mindet. Egyetlen fájdalmat, szorongást, kétséget sem szabad hosszú ideig dédelgetned a lelkedben. Mert az élet értelme a derű. Táplálni csak azt szabad, ami virágzásnak indult. Ami hervad, azt el kell engedni.

 

Fotó:Molnár Péter