Végül erőre kapott bennem a gondolat és határozottan azt mondtam Prométheusznak.

- Nekem nem karrierem, életem van, amire néha kisbetűvel gondolok, néha csupa naggyal. Van, akit frusztrálna, ha nem lenne karriere, engem az, ha nem lenne életem. És nem számít, egy vitában kinek van igaza, mert ahány ember él a Földön, annyi igazság létezik, és a végén úgyis azokkal megyek nevetve és fütyörészve az úton, akiknek hozzám hasonló igazság szerénykedik a szívében.

És ezzel a mondattal életemben először úgy képviseltem magam, hogy nem volt bennem se indulat,  se sértődöttség, csak alázat, szelídség és korlátlan hit.

Honnan éreztem ezt? A szívem nem akart kiesni a helyéről, a testem nem remegett, kaptam levegőt és a torkom sem szorította a félelem. És úgy rémlik, kicsit mosolyogtam is közben. A célom nem az volt, hogy Prométheuszt meggyőzzem az igazamról, hanem az, hogy képviseljem és szeressem azt a nőt, akiért és akivel az elmúlt 5 évben dolgoztam. Magammal szövetségben. Azt hiszem ez a legnagyobb erő.

fShare

Tweet