Az idő mindenhatósága...!?!

A félelmekkel és szorongásokkal terhelt életet nemcsak úgy kell elképzelni, hogy valaki szüntelenül olyan helyen él, ahol soha nem süt ki a nap. Hanem úgy, és leginkább úgy, hogy az az élet nem is ismeri a napot, azaz, ha kisütne, akkor se tudná, mi az a vakító, ami befolyik az ablakain. Csak a félelem hangjaira van füle, és az árnyékokra szeme, ezért betömi az összes rést, mert úgy érzi, valami rossz megtámadta és védekeznie kell. 

Így élnek sokan az elhanyagoltban, a silányban, a bóvliban, a kommerszben, a megtépázottban akár  évekig, évtizedekig, és félnek minden jótól, ami az életünk támogatója lehet. Mert nem ismerik. Mert azt gondolják valami régen rögzített program szerint, hogy majd az idő megoldja. Ez a vak hit az idő mindenhatóságában téves elképzelés és tétlenségre kárhoztat.

Megteszem, ha majd elváltam, ha majd felnő a gyerekem, ha majd a testvérem diplomát kap, ha majd visszafizettem a hitelt, ha az apám meggyógyul, ha már keresek "annyi" pénzt, ha majd veszek egy házat, majd ha meggyógyulok, ha majd...

Ismerős mondatok?

Mit csinálunk ilyenkor? Erőt és hatalmat adunk az időnek, hogy irányíthat minket.

Közben pedig semmi más nem történik, mint halogatunk. Elnapoljuk az életünket! Átesszük egy jobbnak vélt időpontra. A halasztásban pedig elveszítjük végleg a legfontosabb dolgokat, mint amilyen az igaz szerelem, a derű, a kaland, a mosoly, a bátorság, a harmónia. Szóval mindent, ami őszinte, hiteles és tartós örömet ad.

 

Kép forrása:freedomtiger.tumbir.com