Csigaház versek

A rovatban a legújabb Montorffy-versek olvashatóak, 2011-től kezdve.

Amelyek csak itt, a Csigaház Blogon jelentek meg Lélektestű dekoltázs címen.

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Négysoros

Küszöbre vetett szavakkal

Ébredek a tél- hajnallal

A hó jön visszavonhatatlan

Élettel leptem meg magam

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

 

Lélektestű dekoltázs

A folyóparton ma vízre tettem egy tavaszt

Egy régi nyárból is papírsárkányt hajtogattam.

Hagytam repülni, mert szent a szabad akarat.

Tudod, zokogtam újra és mindenki látta,

Nem bántam. Miért kellene megfelelnem

Titkot rejtő, hamis elvárásnak?

Már nem fáj, ha nem érted, miért

Járok feltárt mellkassal s mutatom azt,

Amit érzek, soha nem azt, amit látnod kéne.

Tudom, hogy zavarba ejt ez a lélektestű,

Törékeny dekoltázs ahogyan másokat, akiknek

Rejtegetni való minden lélek misszió.

Csak az övék a sok babusgatott

Fájdalom, mint számmal jelölt személyes tulajdon.

Látod, minden gyilok ellenére ezért tudok

Mosolyogni mégis és nem várok csodát,

Hiszek a csodában s kergetem a felleget

Így határoztam mióta először kimondtad: szeretlek

Ősz van és belehalok de szárnyam nő újra - erre gondolj!

Vedlésem lapjai színesek, mind áldott mesék

Kérlek Téged, ne félj...

Könny nincs egy pillámon se.

Foggal szorítom, harapom ezt az októbert.

Az élet mély. Igenlem újra hanyagul

Magasba dobott combjaimmal,

Laza lélekkel, gyökerek fölött

Erotikánk füstje nyög, liheg a nyakamba.

Azt hiszem, ráhagyom azt a telet is

Valaki másra, aki még nem szabad...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Párbeszéd a sötétben

Áldott ágak elhagyott fészke

Gyászollak századszor

Gyökértelen fának tetejében

Elnémult az érdes, éjvégi ködben

A vörös, fekete és fehér

Párbeszéd a sötétben...

 

 

Vérdallam

Fodrot, álmot

Körém szabott poklot,

Sámánok bájitalát

Tejfehér hajnalban egy kiáltást...

Talpam nyomát, lelkem grafit porát

Ajkam szőlőjének

Olajos, vérdallamú borát...

Zilált záporok derűs zengését

A mában. Hitem, erőm és vágyam.

Picinyke hangok szimfóniáját,

Csipke szédületet, horizontot, napnyugtát.

Mindent.

Kifosztott és gazdag vagyok.

 

Az utolsó vajúdó pillanat

Lehelet-párnák hálójába akadt...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Üres szék

 

Csak ülök egy üres széken és

Nézem, ahogyan az Ég  

Rám dobálja csillagjait

Élük felhasít és

Lelencnek álmodott lelkem

Ma újjászületik, miközben

Mennyei szférák zenéje húz

Lassuló szívveréssel

Egy másik létbe

Ahol már otthon vagyok.

 

Kép: Maarten Baase / Empty chair