A rovatban a legújabb Montorffy-versek olvashatóak, 2011-től kezdve.
Amelyek csak itt, a Csigaház Blogon jelentek meg Lélektestű dekoltázs címen.
Fotó:Karádi Bad Zoltán
Lemegy a nap
Érkezik a csend...
Nincs más csend, csak ez...
Azonos ég alatt
Rebben át a Hold
Árnyak állomásán
Láthatod-
Nem várlak
Ebben a csendben
Várakozásnak helye nincs...
Az elengedés narancsa
A távolban...
Könnyen ölellek.
Az égig perdülj, repülj
Angyal karjaiban -
Pihensz, ne félj,
Már ne menekülj...
Nem számít, mit érdemeltünk
Ha nagyon szerettünk...
/Molnár Péter fotója/
Félbemaradt mondattal
Félig dúdolt dallammal
Félbe vágott betűszárnyon
Félig valósult áldásom
Félig látott látomáson
Félbemaradt mosolygásom
Fél lehelettel ajkamon
Félbe nyesett sóhajon
Itt maradtam. Félbemaradtan.
/Molnár Péter fotója/
Aranyló csend
...hajnalok párája rám cseppen
reggelek fénye rebben, nem
számít semmi sem
életem egyetlen cseppben
egy szellő kosarába tettem...
aztán este lett és éjszaka újra
fekete az ég csillagkútja
tűz pislákol, közben
lelkek vonulását hallom...
szirmok pora kavarog
hamvad és hullik a tavasz
mint száraz homok
oly gyorsan pereg
mély hallgatásodból
várat épít az aranyló csend
és hajnal van megint
Kincsem...
/Karádi Bad Zoltán fotója/
…amíg a sziklából kavics lesz,
amíg formálja, marokkővé
simítja az áramlat, addig maradj,
amíg létem spórái varázsolnak
benned, és maradásod
termékennyé tesz.
amíg kavics hamvaidból
újraéledő sziklaszirt leszel...
Az öröklétnél tovább nincs időm Neked.
/Bilek Ferenc fotója/
Az utolsó keringő
sárguló fénytollak
tompa táncát viszi s
puhán a patakba ejti.
Átázott levelek hallgatják
a keringő áriát
Szelekben, víz cseppben
Ködben és pára-rengetegben
Őrzik a dallamot...
Mielőtt hópáncéllá
Dermed a hang is a vízben
és a fény-madár kitárt szárnyai
alatt az új tavasz is mosolyt áraszt
és felzeng a szinfónikus alázat-