Bonyolult és gazdag lelki életet él kivétel nélkül minden nő, csak van, aki ezt a páratlan gazdagságot és szenvedélyt elnyomja magában, azért, mert fél saját nőiességét megélni vagy fél, hogy nem felel meg, és nem veszik komolyan és hisztis, önző , túl érzékeny, hazug kislánynak tartják és elhagyják. Aki viszont nem oltja ki magában a tüzet és dübörög benne a szenvedély és minden amplitúdóját megéli szüntelen kavargó és áramló érzelmeinek, és felvállalja a benne tomboló ellentéteket is, azt a nőt gyakran nem érti a férfi.

A férfi számára egy nő mindig túl bonyolult lesz, egészen addig amíg rájön, hogy a nőt nem érteni, hanem érezni kell. Mert a nő csodás, lombos, virágzó, burjánzó labirintus, amit csak bejárva, benne eltévedve és újra rátalálva lehet felfedezni. Mélységgel, nyitottsággal és szenvedéllyel, éppen úgy, ahogyan a nő szeret. A férfinak úgy kell érezni a nő lelkét is, ahogyan a testét, amikor az ujjai hegyével végigsimít a nő gerincén vagy belecsókol a nyakába és a nő ettől megborzong. Ösztönös odaadással. Az értelem itt megbukik és jégemberré változtatja a férfit, aki ezután újra elkezdi futni a hibás de jól ismert köreit és nem veszi észre, hogy közben csak a nők fogynak körülötte, a körök nem. A férfi, aki tartással és szelíd erővel de lemond makacs és ostobácska férfi büszkeségéről, amiben az erejét hiszi, megtapasztalhatja milyen érzés bátran, feltételek, félelmek és önféltés nélkül szeretni. Feltárja és szétszórja magját. A lelkében lévőt, és így egy szép napon megtapasztalja a nő magasságait és mélységeit és ezzel a saját magasságait és mélységeit is. A nő, ha szeret, sosem félti a szívét és a lelkét. Egy férfi, ha igazán szerelmes lesz, leginkább a szívét félti és a lelkét a legjobb esetben is csak akkor hallja meg, ha a nő már elment.

A nő pedig elmegy, ha nem érzi a lelkében minden együtt töltött percben a férfi szívének dobbanását. Teljes jelenlétet vár a férfitól, hogy megnyíljon a lelke és láthassa a könnyeit, amit előtte más nők még nem láthattak. Mert a nő, aki szeret egyetlen és kivételes akar lenni, olyan, amilyen előtte egy nő sem volt még. A félelem nélküli nihilre vár. A boldog öntudatlanságra. Az odaadásra és a teljes megnyílásra. Vár, várakozik, hisz, remél és bízik. És ha hiába várt, a nő néha úgy dönt, hogy elmegy, hogy a férfi észrevegye, hogy ott volt.

A rajzok forrása: 365psd.com, br.freepik.com, es-studio.pl

fShare

Tweet