Csigaház

Miért rendezi át a férfi otthonát a nő?

osszekoltozes

Ha egy férfi úgy érzi, hogy megtalálta a nőt, akit mindig is keresett és minden reggel a szeretett nő mellett szeretne felébredni, elaludni, enni, nevetni, szomorkodni, kétségbeesni, kalandozni, órákon át szerelmeskedni vele, ajándékkal meglepni, simogatni, csókolni, félteni, érzeni, egyszóval rábízni az életét, akkor a férfi felteszi az „El Caminos” nagy kérdést, hogy szeretne-e hozzá költözni a nő. És azon a napon, amikor ez megtörténik elindul egy teljesen más minőségű, közös élet, amelyben nagyjából egy év alatt kiderül valóban illenek-e egymáshoz. Persze kiderül más is. Például az, hogy alkalmasak-e a páros életre. Az igazi páros életre. Nem a színjátékosra! Tudják-e a gyakorlatban alkalmazni, mit jelent a megértés, a megbocsájtás, a tolerancia. Mert ezeket csodaszépen ki tudják mondani és csodaszépen el tudják várni a másiktól, miközben saját maguk nem tudják, mi fán terem a tisztelet, a becsület, az őszinteség, a hűség. Saját maguk iránt, a másik iránt és kettőjük iránt is. Nem igaz, hogy könnyebb a helyzet, ha mindkettejüknek első összeköltözése a másik nemmel és előtte még nem éltek senkivel. Mint ahogy az sem igaz, hogy két elvált ember gyerekekkel nem tud már olyan boldogságban élni, mintha a kezdetektől együtt lettek volna. Nem szabad ezek mentén a klisék mentén haladni, mert minden párkapcsolat egyedi és személyre szabott. Kerüljük az általánosítást mindenben, párkapcsolatunkban, férfi-nő viszonyban még inkább. Az általánosítás és a közhelyek pufogtatása a lusta lelkűek sajátja. Sokkal egyszerűbb panelek mentén haladva véleményt formálni, ítélkezni, mint megérteni a másik lelkét és együtt lüktetni vele. Megérteni azt, hogy mit, miért tesz vagy éppen nem tesz. A másik megértéséért dolgozni kell. A felszínes figyelemnek komoly ára van, mert félreértéseket szül és a félreértések vitát hoznak. A sok vita pedig haragot gerjeszt és a harag éket ver a két lélek közé. Az őszinte, mély, figyelemmel teli párbeszéd az egyetlen járható út, ha kölcsönös megértésre vágysz és derűs kapcsolatot szeretnél. Itt van például egy igen sarkalatos probléma: az otthon átrendezése. Ha előtte házasságban vagy másik párkapcsolatban élt a pár egyik tagja, akihez a másik odaköltözik, a költözőben felmerülhet az igény -hiszen minden szinten, területen odaviszi az energiáját,- hogy szeretné, ha idővel lecserélhetné azokat a tárgyakat, bútorokat, amelyekkel a párja korábban az elődjével élt együtt. Ez a „tisztogatás” a nő részéről sokkal fontosabb, mint a férfiéról. Ezzel persze nem azt állítom, hogy egy férfinak nem fontos de nem csinál belőle csúcsminőségű problémát, amin a végtelenségig lehet kérődzni. A férfi csak akkor érzi meg a nő otthonában az „ex bika szagát” és akkor morog az extől kapott tárgyakra és akkor nem akar az ex-szel közös ágyban aludni, ha szerelmes. A férfi terület jelölő, genetikailag kódolva van a birtoklásra. Ha a nő otthonában nem tudja kielégítően kijelölni a területét vagy elköltözik vagy ráveszi a párját, hogy költözzenek új lakásba vagy költözzön hozzá. Akkor pedig jön a nő. A nő, aki átrendez és ezzel sokszor a férfi idegeire megy. A férfi meg a nő idegeit tépázza azzal, amikor kikerekedett szemekkel, bamba hangon megkérdezi: minek? És valóban nem érti, mit akar a nő. Hiszen őt a korábbi nőstényektől ott maradt tárgyi és egyéb emlékek, bútor, szőnyeg, az ex választotta függöny nem zavarja. A nőt viszont igen de nem a nőstényszag miatt.  (Vagy csak részben.)
Miért rendezi át minden nő a férfi otthonát? Először is nem minden nő, csak az a nő, aki szeret. Kedves férfiak, ne pánikoljatok ha őszintén szerettek és levedlettétek már kisfiú bőrötök és elsőként nem anyukát hívjátok, ha baj van, mert tudnotok kell, hogyha egy nő igazán szeret, akkor rendez. Mégpedig úgy rendez, hogy abban ti is jól érezzétek magatokat. Nem uralkodásból, nem irányítási vágyból, nem birtoklásból szeretné az otthonotokat átalakítani, hanem szeretetből. A nő új otthont akar teremteni, ami a ti közös otthonotok. Szeretné, ha az együtt, a veled, a nekünk, a miénk érzése járná át a ház minden részét, ahol éltek. Ha körbenéz a nappaliban azt szeretné látni, amit ketten, együtt hoztatok létre, nem azt, amit te egyedül vagy te egy másik nővel közösen kialakítottál.
Nem feltétlenül azért szeretné a falat átfesteni, mert utálja a savanyú sárgát (persze ez is előfordulhat), hanem olyan színt szeretne, ami a kettőjük lelkéből fakad. Még csak nem is olyat, ami kizárólag az övéből és nem is olyat, ami csak a másikéból. Kettőjük szerelmével szeretné a házat átszőni; nemcsak a lelkével, hanem a kezével, ízlésével is.
Egy nő, aki szeret lelket ad a háznak és belengi a lelke a teret és a férfi, aki szereti a nőt, akivel él, úgy igazán, nem csupán szükségmegoldásképpen, akkor teret ad a nő lelkének, hogy borítson be mindent azzal az édes, bódító illatával, ami csakis egy szerelmes nő lelkéből képes áradni.

 
A kép forrása: cosmopolitan.hu