Csigaház

Hétköznapi szeretők

 

Nem mindenki tudja, de mindenki pontosan érzi, mi az a rezgésszint, ami számára hasznos, ami örömöt ad. Amiben képes fejlődni és kapcsolódni felsőbb, ha úgy tetszik isteni énjéhez. Mert van ilyen.

Figyeld meg magad, milyen vagy, amikor szeretsz. És azt is, milyen érzés, a szerelem áradása benned. Közeli állapot ez az istenihez.

Mindig önmagadhoz képest kell nézni a különböző szinteket. Soha nem máséhoz, és ne is valami egyetemeshez, amit igaznak gondolsz.

Nem kérdés, hogy beválik-e jót tenni magadért. Hiszen, így mindenki másnak is jobb lesz, aki a környezetedben él. Akinek nem lesz jobb, az annyira más energiával rendelkezik, hogy még ha szeretne is, képtelen lesz összekapcsolódni a tieddel, és te sem tudsz az övével. Ez azonban nem baj, inkább természetesnek mondanám. Akár azt, hogy vannak napok, amikor esik, más napokon meg süt a nap.

Ne csinálj drámát az életből! Ott se, ahol átmenetileg a szomorúsággal ölelkezel!

A harag, a szégyen, az irigység, a sajnálat, az ítélkezés, a félelem, a hazugság alacsony rezgésszinten tartanak. Beválik-e egy olyan élet, ami arra törekszik, hogy ezeket az érzéseket áthangolja? Tapasztalatom szerint csak ez a fajta létezés működhet jól, tisztán és békésen. A derű is csak magasabb rezgésen áradhat. Mert a boldogságra sosem kell törekedni, a derű épp elegendő ahhoz, hogy azt érezd boldog vagy. A boldogság nem cél, hanem következmény. A szeretetre áthangolt élet hozadéka. Ajándék.

Ha nem értékeled, elveszik tőled vagy elhagyod valahol, amikor leveszed a figyelmed a jóról és a közönyt, a félelmet választod.

Mit tehetünk azokkal energiákkal, amelyek nem támogatnak minket? Lehet-e ezeket a lehúzó rezgéseket teljesen száműzni vagy legalábbis valahogy máshogy tekinteni rájuk? Lehet. A szent emberek ezt teszik, nap, mint nap. De nekünk útkereső, gyarló „hétköznapi szeretőknek” az is épp elég, ha hónapról hónapra, évről évre emeljük, tisztábbra hangoljuk a saját rezgésszintünket. Ennek több módja is van, egyik az, hogy nem félünk kinyitni a szívünket. Soha ne feledkezünk meg arról, hogy kifejezni, elmondani az érzéseinket nem luxus, hanem alapvető vágyunk.

Nem ösztön, nem igény! A kristálytiszta vágyad!

 

Fotó: Pinterest