Lehet, te is azt hiszed, hogy az elengedés nagyon nehezen megy, de ha tudatosan nézel rá az életedre mindig kiderül, hogy nem az elengedés nehéz és bonyolult, hanem te. Mindenki életében van olyan terület (ember, idea, hitrendszer, bármi), amelyet nehezebben vagy egyáltalán nem tud elengedni. Más dolgokat viszont könnyedén, csak azokat nem veszi észre, mert általában mindenki elsősorban azt érzékeli, amihez szenvedés tapad. Mielőtt felesleges fájdalmakkal gyötörnéd magad és azt gondolnád nem te vagy bonyolult, hanem minden más, ami és aki körbevesz, nézz kicsit körül magadban. Mintha egy ritka kiállítást tekintenél meg, amit még sose láttál. Időzz el magadban.

Mit érzel?

Úgy értem, hogy valóságosan mit érzel. Nem arra vagyok kíváncsi, amivel évtizedek óta párkapcsolatról, párkapcsolatra hitegeted magad. És azért kérdezem azt, hogy mit érzel, és nem azt, hogy mit gondolsz, mert az elmédet becsaphatod, de a szívedet soha.  Az érzések nem elhatározásból vagy szándékból születnek. Mondhatod azt magadnak akár százszor is, hogy már nem szeretsz valakit, amikor nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnál rá.

Elfojthatod, megélheted, bevallhatod, eldobhatod, elherdálhatod az érzést, ami a szívedben van. Egyet nem tehetsz. Nem teremtheted meg akaratból ott, ahol nincs. Ésszel nem lehet szeretni. A szeretet a szív dolga. Éppen ezért irracionális, fájdalmas, érthetetlen, dühítő, vicces vagy épp szárnyaló, de mindig szenvedélyes. Onnan tudod, hogy valakiből hiányzik a szív, ha nincs szenvedélye az élethez vagy van, de nem tartós. Aki hosszútávon nem képes érzelmileg kapcsolódni az az igazi szenvedélyt nem merte még beengedni az életébe. Zárva a szíve a saját személyes vágya előtt. Nem mer beszélni róla, nem meri megélni. Titkolja és mivel a titok dolga az, hogy előbb vagy utóbb kiderüljön, amikor váratlan az árnyékból a fénybe kerül, valaki mindig megsérül. Zárt szívvel csakis rombolni lehet, építeni soha.

A szív arra való, hogy láthatóvá tegyük azt, ami bennünk van. Nem számít ez mennyire fog fájni másnak vagy neked. El kell fogadnunk, hogy nem lehetünk egyformán értékesek, egyediek és viszont szerethetők mindenki számára, akit szeretünk.

Az ÉSZ erre azt mondja, ez igazságtalan és kilöki magából az érzéseket de a SZÍV tudja, hogy az ő világában minden igaz és igazságos is. Mint ahogyan azt is, hogy az ÉSZ nélkül ő örökre társtalan marad.

Fotó:Pinterest

fShare

Tweet