Csigaház

Lejárt szavatosságú tapasztalásokkal nem lehet fejlődni

Amikor fejlődsz változol is, de nem minden változás hoz fejlődést is. Az elme tudatossága, a cselekvőképesség aktivitása, az önreflexió, a kommunikációs készségek átalakulása elindulhat, de csak részben tud megvalósulni a test tudatossága nélkül. Tapasztalatom azt mutatja, hogy hiába teszünk meg mindent azért, hogy egyensúlyba hozzuk a lelkünk, fejlesszük az érzelmi intelligenciánk és a reziliencia képességünk, ha közben a testünk izomzata nem kapja meg a lélekkel egyenértékű fejlesztést. És hiába fitt, szép és kívánatosan edzett a testünk, ha közben a lelkünk, elménk, tudatosságunk haldoklik és beéri a Maslow-féle piramis legalsó szintjével. Vagy azzal, hogy a társadalmi, kulturális, vallási, családi hitrendszerek irányítsák az életét, független attól, hogy ez számár jó-e vagy sem.

A létfenntartáshoz szükséges alapszinten túlélünk. A test is, lélek is. Azt mondjuk tévesen egy szorgalmas gyerekre, aki jeles tanuló, hogy nem lusta. De közben nem sportol még kedvtelésből, örömből sem. Egész nap ül és a zárt szobában éli az életét. Alig megy szabad levegőre vagy közösségbe. A teste nem aktív. Valójában a lelke sem az. Valószínűleg megfelelések és elvárások mentén él távol attól a gyerektől, aki valójában lehetne, ha a mozgás, a társasági lét örömeit is élvezné.

Számos oka lehet annak, hogy miért is nem élünk teljes életet, de legalábbis vágyakozzunk az után a teljesség után. Olyan fontos lenne!

Ha részletesen, érzelmekben gazdagon vizualizálunk valamit, úgy, hogy szinte érezzük az ízeket, látjuk a színeket, halljuk a hangokat, akkor az elképzelt jövőnk történetében élünk már, anélkül, hogy valóban ott lennénk. A változás folyamatában pedig azt a programot fogjuk cselekvésre váltani, amit elképzeltünk. Igy működik egy aktív lélek. A lusta ezzel szemben csak várakozik, reménykedik valami idejét múlt tapasztalásban, „ami eddig mindig úgy volt” és „amikor úgy volt” utána máshogy lett, de ez kevés. Nagyon kevés, mert az életet nem kikerülni, megúszni, elviccelni, kihasználni, eljátszani kell, hanem megélni, átélni. Lélekkel, testtel, szellemmel, mély érzésekkel, vágyazonosan, tudatossággal, éberséggel és egyéni felelősségvállalással.

 

Fotó:Pinterest