Csigaház

Helyet kérek benned...

 

 

Közvetítő vagyok. Így olvass engem. Helyet kérek benned elsősorban mindennek, ami felbosszant, ami letaglóz, felforgat, szomorúvá, sértődötté vagy közömbössé tesz.

Mert ezeken a nehéz érzéseken keresztül leszel képes megismerni valódi önmagad.

Azt az embert, akinek születtél. Nem fontos, hogy egyet is érts velem. Az még kevésbé, hogyha mégis, akkor dicsérj. A düh jó. Ha tudod, mire használd. Értékes is lehet. Rombolhatsz is vele. Ha ellenem fordítod, magad ellen is irányítod.

Nem kőtáblába vésett, örök igazság, amit írok. Fuvallat, szellő, vihar, tornádó. Simogatás, ölelés. Vallomás. Te döntesz, neked mit jelent abban a pillanatban, amikor olvasod. Nem akkor, amikor én írom. Nem fontos, hogy miért született, ahogyan az sem, hogy abban a pillanatban milyen lelkiállapotban voltam. Nem fontos, hogy velem épp mi történik. Ezt azért írom le, mert az elmúlt évben sokan összetévesztettétek az egyes szám első személyben írt mondandóm egy személyes, rólam szóló vallomással. Nem az. Sokkal inkább üzenet neked. Elsősorban rólad szól, amit írok, nem rólam. Magamon átszűrve, átmosva, átöblítve adom át. Az írás a közvetítő eszközöm. Az életem, a lelkem a papír. És rajtam kívül még sokan mások is ezt teszik. Mindenki más módon segít és közben, mert ezt nem lehet és igazából nem is akarnánk megúszni, a saját életünket is kitesszük az asztalra.

Nálam a szív nyitogatásáról szól minden, hogy minél többen érezzék, milyen fontos ismerni és megfogalmazni, mi van a szívükben, hogy erény az, ha ki tudják fejezni az érzéseiket. És nem lesz attól kevésbé értékes egy érzés, ha mindennap elmondom. Az érzés kifejezése nem luxus.

Legtöbbször azért írok, nagyon bensőséges, napló formában, hogy érezd ez veled is bármikor megtörténhet. A mesélő te is lehetsz.

Annyi minden vagyok, amikor írok, de fontos nem. Mert te vagy az, a te történeted írom, nem nyilvános naplót vezetek!

Nem üzenek személyesen senkinek ugyanakkor mindenkinek. Az életemből születik a szó, ami rólad szól és arról, aki az olvasás pillanatában vagy.

  1. év legnagyobb tanítása nekem az volt, hogy végre beleálltam abba a minőségbe, feladatba, hogy szíveket nyitogatok.
  2. év számomra ismét a tanulás éve volt, sok leckét kaptam. Minden eddiginél jobban kitárulkoztam azért is, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Minden tapasztalás, új értékelést, új nézőpontokat adott. Ezek pedig elhozták nekem, mint régen várt ajándékot a 2020. év új „módszerének” felismerését és tudatos használatát, amiben a jövőben átadom a gondolataim.

Mindent, amit tőlem olvasol gondold újra. Ne azt próbáld kitalálni, ki lehet az a nő, aki ezt írta. Sokkal fontosabb, te ki vagy és mi az, amit kivált belőled, amit átadok. Ne engem vizsgálj, hanem a saját érzéseidet, melyek egy-egy írásom elolvasása után elöntik az elméd, szíved, lelked.

Tudod több, jobb, bölcsebb, szebb, értékesebb vagyok. Nem, mint te, hanem mint én. Tavalyi, tegnapi önmagamhoz viszonyítva vagyok különlegesebb.

Te is képes vagy önmagad szeretetére és megbecsülésére!

Bátran nyitogatom 2020-ban is azoknak a szívét, akik ezt megengedik maguknak és ezáltal nekem is.

Szeretettel: Letti