Csigaház

Terv nemcsak azért kell, hogy megvalósítsd!

Mindig tervezel. Rövid távra és hosszú távra is, sőt bakancslistát is írsz, ugye? Mert az olyan divatos. Tervezel de olykor ebben a nagy tervezésben épp az életről vagy a melletted élő társról feledkezel meg. 
Tervezel, mert azt hiszed a tervekben ott van a megvalósítás ereje is, pedig dehogy. Az erő nem a tervben van, hanem az oda vezető útban és a cselekvésben.  A terv csak egy gondolat, amit kimondasz, leírsz, beszélsz is róla. Azután nem valósítod meg. Sehogy. El sem kezded. Helyette meggyőző kifogásokat gyártasz. Felmented magad a megvalósítás alól. Logikus érvekkel és ellenérvekkel átsétálsz a Mondások Birodalmába. Arra a helyre, ahol a hallgatag emberek terveket írogatnak, amit maguknak olvasnak fel, azután újra elhallgatnak.
Ezen a helyen nem cselekszel de annál többet beszélsz a cselekvésről. Vagy ami még hiábavalóbb és rombolóbb, nem mondasz semmit. Visszafogod a kommunikációt.
A terv nem azért kell, hogy mindig pontosan aszerint haladj, amit leírtál, és soha egyetlen módosítást se engedj meg magadnak a saját magad által írt tervben. 

Tervet írni többek között azért is hasznos folyamat, mert inspirál és lelkesít. Oda teszi a fókuszt, ahol épp lennie kell! Összerendez, segít a rálátásban, sorrend felállításban, súlyozásban. Kimozdít az önsorsrontó, kifogáskereső fix nézőpontokból. Leviszi az energiát a fejben lévő agyból a szívben lévő agyba. Megtanít a rugalmas újratervezésre és arra, hogy ne csak akkor kezdj bele valamibe, ha 100%-ban rálátsz a végére. Mert ilyen sosem lesz. Az élet éber, és ha te nem vagy az, akkora pofont ad, hogy nemcsak a hokedliról szédülsz le. Elvesztesz mindent, ami igazán fontos volt. Még a vágyaidat is.
Mindenkit, aki éberség helyett "alszik" az ÉLET pontosan ott üti meg, ahol a legjobban fáj neki. Ahol a legérzékenyebb. Lusta lélekkel nincs kegyelem senkinek. Kegyelmet az kaphat, aki "csinálásban" van.
A Pató Pálok ideje a Vízöntő korban lejárt. Mentális éberségre, tudatosságra és tervekre van szükséged, amelyeket akár óránként is van bátorságod újratervezni.

Azt gondolod, én, aki írom most e sorokat kivétel vagyok? Minden tervem megvalósítom? Mindig, minden helyzetben éber vagyok és sosem veszítettem még el semmit és sosem jártam a Mondások Birodalmában? Dehogy. Senki sem tökéletes. Mindenki követ el hibákat és megtorpan ott, ahol lépni kellene. Nem vagyok kivétel. Nem is leszek. De törekszem az éberségre, tudatosságra. Törekszem arra, hogy hallgassak a szívemre és az intuícióimra. Törekszem a jóra, a rugalmas életszemléletre, a szeretetre, a bátorságra, amivel megcselekszem a terveim. És minden nap, amikor hajnalban felébredek újra kezdem mindezt, és ha elfáradtam megpihenek. Néha kisírom magamból a fájdalmat és az örömöt is. Gyereket nevelek, barátkozom, dolgozom, sportolok, írok. Minden érzésem, tapasztalatom leírom. Kizárólag azt, amit átéltem, amit átszűrtem a lelkemen. Amit a szívem súg, amit diktálnak az angyalok, azt. Nem kivételből, hanem azért mert ez a dolgom. Nem a tutit mondom, mert olyan nincs, hanem azt, amit érzek, gondolok és te, aki olvasol eldöntöd, hiszel-e a leírtak igazságában. Megengeded-e magadnak az éberséget és befogadást. Kiegészíted a saját tapasztalásaiddal vagy sem. Ha mást gondolsz, úgy is jó. Nem kell semmiben azonosan éreznünk. Elég ha a derű, az élet igenlése, a figyelem és a szeretet összeköt minket. Engem, aki ír, veled, aki elolvasol