Mindannyian bizalomra vágyunk. Arra a bizalomra, amit mi érezhetünk valaki más iránt. Valaki iránt, aki fontos számunkra, akivel szeretnénk mélyen és örökre kapcsolódni. Mert végletesek vagyunk és olykor drámát játsszunk, vígjáték helyett. Megfeledkezünk az idő édes végességéről és arról, hogy az Ő vágya lehet más lenne. Elszántan keressük a másikban a hitet (1), amivel bízni akarunk.  Néha erővel, akarattal. Azt hiszem, azért sem találjuk a bizalmat, mert legelőször nem magunkban keressük, hanem egy idegenben, akit a bizalommal szeretnénk ismerőssé tenni. Közben pedig újra és újra elutasítjuk a szívünk vakmerőségét (2), amely az egyetlen út lehetne. Az út, ahol szövetségre (3) léphetünk a bennünk lévő Forrással. Az egyetlennel, ami megadhatja azt a biztonságot (4), ami ahhoz kell, hogy megtaláljuk a kincset (5). A legnagyobbat mind közül; önmagunk szeretetét és elfogadását (6). Mert a bizalom is velünk kezdődik, és ha az önbizalmunk törékeny (7), akkor a feltétel nélküli szeretetünk (8) süllyedni kezd. Mert hatalmat és hitet (9) adunk a pusztulásának. Mi. Nem valaki más. A felelősség a miénk! Ezért is fontos, hogy legalább saját magunknak ne legyünk idegenek. Ne adjuk át az irányítást az időnek. (10) Mert a bizalom egyenrangú támogató és nem lehet köze semmiféle tekintélyhez (11)!

A bizalom, ha önmagaddal kezded, azzal indul, hogy nem áltatod magad, nem hazudsz magadnak és nem keresel kifogásokat. A járatlan, gazos, árnyékos útban őszinteséggel (12) fényt hasítasz. Így kezdődik. Nem keresed az önáltatás biztonságát! (13) Kiváltság (14), ha a megengedéssel belezuhansz az önismeret (15) felemelő spiráljába.

Mi a bizalom? A tiszta vágyakozás (16) és a cselekvés szerelmének teljessége. Önként (17) és megszokások nélküli szeretettel (18). Tudod, egyszer kell megélni a feltétel nélküliség (19) katartikus repülését. (20) Utána jöhet csak a világosság és a valódi földelés. Miután megtapasztaltad, mit jelent a megengedni, kimondani az érzéseidet és szelíden úszni önmagad örök virágzásában. Nem félve az elmúlástól, nem akarva szabályok, keretek, ketrecek mögé, láncokba verve túlélni a létezést. A szív egyetlen, érvényes alapító okirata (21) bátorságtól, a cselekvéstől és a tiszta vágytól izzik. Nincs benne egyetlen betű sem, csak a felvállalt érzések, vallomások. Meglátni szépségét az ebben növekvő önbizalomnak! (22) Megismerni (23) és ebben a tudásban végleg megszeretni önmagunkat! Titkok és a szégyen némasága nélkül.

Bizalomra vágysz? A magad nagyszerűségében bízol-e? Tudsz-e tartást, stílust, hitet adni a vágyadnak, ami tisztán te vagy! Bizalom: amikor egy porszem sem férkőzhet kettőtök közé. Nem verhet a kétely maradandó éket.

MERT EZ AZ A BIZALOM, AMI MÁR AZ INTIMITÁSOD RÉSZE…

fShare

Tweet