Csigaház
A kapcsolatgyilkos kompromisszum
Miért fontosabb az emberi kapcsolatokban a konszenzus, mint a kompromisszum? Mert, amikor kompromisszumot kötünk, akkor valamivel megalkuszunk, valami olyannal, ami nekünk nem jó, csak a másik embernek. A konszenzusban viszont közösen olyan döntést hozunk, ami mindkettőnknek jó, amitől mindketten vidámak, békések és kiegyensúlyozottak leszünk.
Megteszel valamit, ami engem nagyon bánt és rossz érzésekkel tölt el. Értem, hogy az, amit én gondolok az adott dologról, más, mint a te szándékod, amivel nekem akaratlanul is bánatot okoztál de a lényeg a végeredmény. Hogy amit teszel vagy épp nem teszel meg, azzal engem bántasz. És ha ennek hangot is adok, hogy az nekem nem jó, és te ennek ellenére mégis megteszed újra és újra, akkor ne várd el, hogy azt gondoljam szeretettel teszed és figyelsz rám.
Mert ahol igazi figyelem van nem fordulhat elő, hogy ismétlődően olyat tegyek, amiről tudom, hogy azzal a másik emberben szorongást és rossz érzést keltek. Mi kell a konszenzushoz? Önismeret, megértés, figyelem, empátia, erőszakmentes kommunikáció.
A konszenzus bármiről szólhat. Az átlagostól eltérő erkölcsi normakövetésen át az egyszerű, apró cselekvésig minden lehet, amivel a másiknak és magamnak is tartósan örömet okozok. Mindegy miben kötünk konszenzust. A lényeg, hogy az mindkettőknek jó legyen. Mindketten megtaláljuk benne a békét, örömöt, derűt, nyugalmat, szeretetet és egyikünk se érezze magát ebben a döntésben rosszul.
Az egyik leghatékonyabb kapcsolatgyilkos (és mindegy milyen típusú kapcsolatról van szó), ha az egyik fél rendszeresen átéli, hogy amit a másik csinál az neki nem jó, és azt látja, hogy a másik az ő rossz érzéseivel egyáltalán nem foglalkozik. Az önzés sok fajtája közül ez az egyik, amikor csakis a saját érzéseimre figyelek.
Mindannyian hibázunk és mindannyiunknak van olyan időszak az életében, amikor nem tudunk annyi figyelmet, szeretetet adni a másiknak, amennyit ő kapni szeretne. Mielőtt ítéletet mondunk a nem működő kapcsolataink felett, mindig gondolkodjunk el azon, hogy megtettünk-e mindent, hogy a kapcsolat mindkettőnknek jó legyen. Van-e türelmünk és legfőképpen szeretetünk ahhoz, hogy a másik valós szándékát meglássuk, és mindig húzzunk időkorlátot.
Az évekig elhúzódó, megoldások nélküli kapcsolódásban mindkét fél elfárad, kimerül és elveszti motivációját.
