Csigaház

Női nyelv, férfi nyelv vagy mit akartok?

Nemrég egy férfi barátomnak ajándékba adtam a könyvem és megkérdtem, hogy mondja majd el a véleményét, ha elolvasta. Buddhista szellemiségű, akitől egyébként időről időre tanulok valamit magamról, a világról, a magamban lévő világról, szóval mindig épp azt, amit akkor kell. Most éppen ezt, hogy létezik-e külön férfi, és külön női nyelv? Mert szerinte a könyvemet női nyelven írtam, és ezért férfiaknak nehezebben vagy egyáltalán nem érthető. Szerinte, azért ilyen sikeres nők körében a könyvem, és az írásaimat is 80%-ban azért olvassák inkább nők, mert női nyelven írok. Zsigeri szinten ért a „támadás” és azonnal elkezdtem mélyre menni ebben a dologban, és izgatottan feltenni ezer meg ezer kérdést.

Milyen az a női nyelv? Különbözik-e a férfiétól, és ha igen miben tér el, és egyáltalán létezik olyan, hogy mi nők, máshogyan fogalmazzuk meg ugyanazt a történést, eseményt, problémát, mint egy férfi? Úgy értem valósan létezik-e vagy csak sokan így gondolják, és ettől válik igazsággá?

Szándékom szerint mindenkinek írok, nem teszek különbséget férfi és nő között. Sőt a közösség, amit lassan 5 éve építek, nem női közösség. Sose szántam női klubnak, olyannak sem, amely azokat gyűjti össze, akik mindenért a pasikat hibáztatják vagy bárki mást, akinek élete, viselkedése eltér a megszokott, átlagos normától. Ettől függetlenül valóban a 35 és a 65 éves nők körében váltam olvasottá.

A női nyelv az azonos lehet a női feladatok, csalódások, érzések, gondolatok, megélések valamilyen módon való leírásával? Na, de milyen mód az? Női tulajdonságok alapján kellene ezt meghatározni? Honnan lehetne bölcsen, laza lélekkel ebben a kérdésben megfürdeni, felfrissülni, nagy és korszakalkotó, és nem mellékesen elegáns módon?

Tudnám írni nem női oldalról? Hiszen nap, mint nap benne vagyok a nőiességemben és átélem, megélem, levedlem, ébresztem női létem minden apró rezdülését. Mégpedig, és ezt mindenkori szerelmeim, ex, de leginkább jelenlegi férjem tudná remekbe szabottan hitelesíteni, hogy hogyan. Katartikusan, szenvedélyesen, mélyen, álmodozva, hurrikánként, simulékonyan, gyakran színpadias megoldásokkal de nagyon őszintén. Mert magamból tudok a leghitelesebb lenni. Nő vagyok, itt és most ebben a testben, de ez nem azt jelenti, hogy mivel nő vagyok, az, amit írok, azt szándékosan csak nőknek üzenem és az a célom, hogy abban a férfi egy gramm értelemre se leljen. Persze biztos van és lesz is olyan férfi, aki más úton jár, mint én, és ezért ködös számára az, amit írok, de nem mint férfi tart máshonnan máshová, hanem, mint ember. Mert elsősorban emberek vagyunk. Embereknek írok, nem külön nőknek. Mindenkinek. Az egyik oka annak, amiért írok, az éppen az, hogy a férfiak is belénk pillanthassanak- már, aki szeretne- mi, hogyan és miért zajlik egy nőben éppen az, ami zajlik. Mert bennünk mindig zajlik valami. Ez nem azt jelenti, sőt nem zárja ki, hogy egy férfiban nem zajlik semmi. Csak máshogy. És ettől lesz egyébként olyan őrjítően izgalmas például a szerelem, a házasság is.

Mélyebb, megértőbb, sokrétűbb, rugalmasabb, nem közhelyekben, általánosításokban születő megértésre törekszem. A mindennapokban, coach és írói hivatásomban is. Persze előfordul, hogy nem jön a megértés, és zsigeri szinten kapom a jelet, hogy nem a te embered, nem a te helyzeted. Egyre határozottabban mondok nemet mindarra, amivel nem tudok azonosulni. Van, amit elfogadni sem tudok, mert idegen tőlem, mint például a rasszizmus vagy a homofóbia. Mert nem fogadható el számomra a gyűlölet és a gyűlöletkeltés bármilyen vallás, nemzet, szexuális beállítottság ellen. Szabadság párti vagyok. Mit kezdek azzal, amikor ilyennel találom magam szembe? Kilépek a számomra kedvezőtlen energetikai érből és eltávolodom, mert amivel, akivel nincs dolgom, azzal hosszútávon csak rombolni tudom magam. A mindennapokban, coach és írói hivatásomban és, mint nő, anya, feleség is e szerint élek.

Férfi szemmel, férfi aggyal nem gondolkodhatom, illetve rövidebb időre megtehetem. És meg is tettem, és úgy látom, erre szükség is van. Top listám élén álló írásom A férfi dicséretének óriási sikere is ezt bizonyítja. Kell, hogy mi nők visszatérően férfiasabban, és a férfiak nőiesebben gondolkodjanak és kölcsönösen, újra és újra szeretettel és alázattal fejet és lelket hajtsanak egymás végtelen nagysága előtt.

Mert nem különbözünk, mi nők a férfiaktól, csak mások vagyunk. Mi ennek a lényege? Az, hogy, aki azt gondolja, hogy különbözik, az a legtöbb esetben különbnek is gondolja magát, és ítéletekkel, bírálatokkal tölti meg ezt a rést, ami szerinte különbözővé teszi, egyben a másik nem fölé emeli őt. Aki viszont úgy gondolja, és úgy is éli meg, hogy nem különbözőek csak mások vagyunk, annak nem kell a rést megtöltenie semmivel, mert ebben a gondolkodásban nincs rés. Elfogadás, szeretet és megértés, így közelség is van. Ez annak az elfogadását is jelenti, hogy harag, gyűlöletkeltés és bántalmazás nélkül képessé válik arra, hogy békével útjára engedje azt, akinek ezt a másságát nem érti és nem tudja a saját szellemi, lelki világa részeként befogadni de nem bántja, nem beszél róla becsmérlő módon.

Elgondolkodtató, hogy mi történhet, ha a férfit és a nőt nyelv tekintetében is, különböző minősítésekkel ketté vagy még több részre szakítjuk. (És ez még "csak"  egy látszólagos ellentétpár a sok közül!)

Érdemes-e, szükséges-e ez a hozzáállás hétköznapi boldogságunk, családi békénk, derünk, szabadságunk, felvállalt tiszta vágyaink megéléséhez?

 

Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner

 

 

Kép forrása:hello-moment-s.tumblr.com