Gyakran előfordul, hogy elfáradsz. Egyszerűen belefáradsz az életbe. Ez mindenkivel megesik. Nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani egyetlen ilyen állapotnak sem. Mert elmúlik. Akárcsak az öröm. A lelki fáradtságot kialudni nem lehet. Egyetlen ellenszere van: ébernek kell maradnod. Mert ez a fajta elgyengülés más, mint a fizikai erőtlenség.

Ébernek maradni pedig annyit jelent, hogy tudatosan nézel magadra és az érzéseidre. Főleg az érzéseidre és nem próbálod meg elfojtani azokat. Sem a haragot, sem a kíváncsiságot, sem a vágyat, sem az örömöt. Fontos, hogy ezeket az érzéseket képes legyél mindig megkülönböztetni egymástól. Ne téveszd és ne keverd össze a pillanatnyi vágyaidat, ösztöneidet a lelked mélyében szunnyadó, időtlenül erős, igaz hittel és szeretettel.

Igen, előfordul, hogy elfárad a lelked. Belefárad a sok igaztalan harcba, a szeretet, a szerelem hiányába, a társtalanságba, magányba az elismerés utáni sóvárgásba, a sikerbe és a sikertelenségbe, de miért baj ez? A gond sosem akkor kezdődik, amikor erőtlen leszel, hanem amikor elhiteted magaddal, hogy „majd az idő megoldja”, és neked semmit sem kell tenned. Ez viszont önáltatás, mert ilyenkor az időre bízod magadat, nem a saját erődre és a Gondviselésre.

A probléma ott kezdődik, amikor minden Téged ért sérelemért mást teszel felelőssé és erőtlenségedet, gyengeségedet hatalommal ruházod fel. Azaz épp a hiányosságaidnak adsz lendületet és mártír létednek terítesz asztalt, mégpedig igencsak gazdagon.

Vállald fel önmagad! Mert, ha magadat nem tudod, semmi mást sem tudsz felvállalni. Minden belőled indul ki! Felvállalni nem csak az örömeidet és a szárnyalásaidat kell, hanem azokat az időszakokat is, amikor léted örvénye mélyre húz és felsikolt a lelkedben egy rég elfejtett hang. A felvállalás ott kezdődik, amikor képessé válsz arra, hogy szembe nézz a teljes életeddel, és abban benne van minden. Hibáid és tévedéseid is. Minden bánat, amit másnak vagy magadnak okoztál, az eltékozolt, egyetlen és igaz szerelmed, hűtlenséged, árulásaid, eljátszott lehetőségeid. Minden.

Vállald fel lelked erőtlenségét és jutalmul elnyered a legnagyobb ajándékot; a szüntelen változó lét derűs elfogadását. Az erőt, ami előre visz és segít abban, hogy ne csak utólag láss tisztán, amikor már nincs fogadókészség ott, ahol korábban tárt karokkal vártak.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet