A hajnal minden évszakban különböző. Más a városban, más az erdőben vagy a folyóparton. Nyáron kellemesen hűvös, madarak énekével telített. Télen metsző hideg és sötét. Szeretem, mert a szürkületben még csendes minden, nem zakatol, nyüszög, prüszköl az élet. Van idő átgondolni a napot, a tegnapot és a holnapot. Nyugodtan meginni a finoman gőzölgő kávét vagy teát. Ilyenkor könnyebben lehet ihletett pillanatba kerülni. A hajnal izgalmas, mert érezni benne az aznap lendületét és még időt is hagy, hogy felkészülj az indulásra. Ilyenkor képes vagy jobban figyelni, jobban hallani, látni, érezni. A hajnal élhető békéje csodálatos nyugalommal ajándékozza meg, azt, aki átadja magát az ébredésnek.

A hajnal nem a fiataloké, mert ők még azt hiszik, van idejük átaludni a napfelkeltéket. Később jönnek csak rá, ha már bedarálta őket az élet, hogy szinte alig van idő valamire a kötelességek mellett.

Aki gyakran ébred együtt a sötétséggel és látja, hogyan világosodik ki, hogyan borítja be a nap bíbora a horizontot, és érzi mennyi erő van ebben, az tudja, milyen jelentősége van az életben a kivételes pillanatoknak.

A hajnal esély a mára, hogy ne áltasd magad a holnappal és ne keserítsd magad azzal, ami már elmúlt.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet