Csigaház

Holtpont

A holtpont bármilyen rendszernek, köztük az emberi test-lélek-szellem rendszerének is olyan állapota, ahonnan külső beavatkozás nélkül már nem képes elmozdulni. A holtpont nem más, mint egy kényszerű várakozás, egy helyben toporgás, mivel a rendszeren belül  más elem csoportok már lekötöttek minden erőforrást. Tudnod kell, hogy ilyen helyzetben a cselekvések megmerevednek, de nincs ezzel semmi baj. Nem kell kétségbe esni, ha úgy érzed, hogy holtpontra jutottál. Ha felismerted a holtpontot, az azt jelenti, hogy nem alvó a létállapotod és hamarosan cselekvőképes leszel. A holtpont fogalmát használják a vezérléstanban, a számítástechnikában és a mechanikában is.

Most a lelki, mentális holtpontról szeretnék írni. 

Az első és legfontosabb kérdés ilyenkor, hogyan jutottál oda, mit tegyél amíg benne vagy és hogyan tudod magad képessé tenni, hogy kikerülj belőle. A kulcsszó, a türelem. Ha sürgeted magad, elkezdesz kapkodni, vagdalkozni, csapkodni, és a figyelmedet nem tudod a lényegre összpontosítani. Mi a lényeg? Az elfogadás. Tudomásul kell venni, hogy az ember, életében többször is kerülhet holtpontra. Olyan érzés ez, mint valami rossz álomban lenni, ahol lépnénk de nem tudjuk emelni a lábunkat, szaladnánk és nem tudunk futni, mert úgy érezzük ólmok nehezedtek az egész testünkre. 

A holtpont mentális ingovány. Minél jobban küzdesz ellene, annál mélyebbre húz. A holtpont a lelked tele. Lelassít, elcsendesít és figyelemre késztet. Egyet tehetsz ellene, megpihensz és figyelővé válsz. Megkeresed a holtpontod közepét, a magot, belehelyezed magadat és minden félelmet, aggódást, feszültséget kívül hagysz. Pihensz és várakozol, mert egy darabig más nem tehetsz. Minthogy az álmatlan éjjelek ellen sem szabad küzdeni, mert valamiért kapjuk azokat is, úgy a holtponttal sem szabad csatába szállni. Belső tartással, tudatos gondolkodással, éber figyelemmel ugyanakkor fütyörészve kell üldögélni a mag belsejében. Aki így éli át élete holtpontjait, kivétel nélkül egy idő után mindig kap kívülről érkező segítséget, amely tovább lendíti és újra cselekvőképessé teszi. A holtpont olyan, mint egy kiadós zápor. Egy időre be kell húzódnod az eresz alá, hogy azután igazán élvezhesd a napfényt.