Csigaház

Gemenci beszámoló 2. rész/A bundás kenyér apoteózisa

Hajnali 4 óra volt. A madarak hangosan csiviteltek, mégis volt ebben a zsibongásban valami egyetemes harmónia. A természetet, ameddig az ember bele nem avatkozik,olyan egyensúlyok,igazságok működtetik,amely az egyszerű városi utazót mindig csodálatra intik. Aki figyel a környezetére az észreveszi az üzeneteket. A legegyszerűbbeket is, mint például egy madárének. Friss energiákkal telített minden madár éneke, ők a hírhozók és a hírvivők. Aki süket a világ hangjaira az a saját belső hangjait sem hallja meg. Csendben felkeltem és kimentem zuhanyozni. Nem gyötört az álmosság,  élveztem a hajnal minden egyes pillanatát. Csendjét és izgalmát. Az indulásig még bő fél óra volt, mivel előző este öt órai időpontot beszéltünk meg, így sétálgattam a ház körül, fürdettem a lelkem a gemenci illatokban. A hintaágy elringatott, békében voltam magammal.

Elkortyoltam lassan egy pohár vizet és minden kortynál arra gondoltam, hogy energiát iszom. Színtiszta energiát, ami gyógyít, erőt ad és segít építkeznem. Minden élet gondolattal irányított. A gondolataiddal magadhoz szólítod az angyalaidat és megidézheted a démonjaidat is. Mindkettőre képes vagy.

Pontban öt órakor a házigazdánk megjelent kezében egy tálcával, amelyen friss kávé gőzölgött és illata igen szívmelengető volt. Ha valaki megkérdezné, milyen illatokat társítanék az otthonosság érzéséhez, a kávéillat lenne az egyik, amit biztos megemlítenék. A reggeli kávéillat olyan, mint egy puha takaró a hűvös estéken vagy egy hűsítő Rosé kánikulában. Megittuk a frissítőt és elindultunk gyalog a Duna mentén az erdőszéli úton. Szép tempót diktáltunk magunknak, de azt hiszem mindhármunknak jól esett, hogy reggeli előtt átmozgattuk az izmainkat és beszélgettünk,viccelődtünk. Talán én beszéltem a legkevesebbet. Néha jó hallgatóságnak lenni. Nézőnek. Persze nem kívülállóként, hanem aktív résztvevőként. Gondolati síkon. A hajnali portyázásokban mindig nagyon erős a „csend szava”, akkor is, ha a ténylegesen nincs csend. A csend az egyetlen, amelyben le tud ülepedni a felkavart lélekpor, felfrissül a szellem és ami bánt az tovareppen a madarak énekével, le lehet rázni akár a megszáradt sarat a bakancsról. A jó csend ajándék.

Mire visszaértünk a házhoz már felkelt a nap de a Bárka körül még semmi mozgás sem volt. Éhesek voltunk és vágytunk a bundás kenyérre nagyon, mivel Balázs útközben már igen plasztikusan és a tőle megszokott jókedvvel ecsetelte nekünk, hogy milyen is az igazi tojásba forgatott kenyér. Házigazdánk bundázott péksüteménye burgonyás kenyérből készül és a tojáshoz mindig tesz tejet is. A kész kenyeret pedig enyhén bedörzsöli fokhagymával. Annyit tettem ehhez hozzá ötletben, ahogyan én készítem otthon. A kisült kenyérre tejfölt, reszelt sajtot teszek. Balázs is így tálalta fel nekünk a reggelit - a tejfölt persze nem tette előre a kenyerekre- és még friss petrezselyemmel is megszórta a csodásan illatozó reggelinket. Mindig a legegyszerűbb ételekben van a legtöbb szeretet. Apró ötletek, friss alapanyagok, egy tökéletes hajnali portya és az egyszerű bundás kenyér mennybe ment. És mennybe vitt minket is. Részünkké vált. Táplálta a testünket és a lelkünket de még a szellemünket is. Figyelmeztetett, hogy a boldogsághoz olyan kevés dolog szükséges. Mert, ha tudjuk, mit szeretnénk  és jó irányba indultunk el, akkor minden döntésünk harmóniát teremt a szívünkben. A harmónia pedig a legegyszerűbb dolgok értékelésénél kezdődik.

 

Fotó:Bilek Ferenc