Csigaház

Elhatároztam, hogy boldog leszek

Ma átaludtam egy földrengést. Akik ébren voltak vagy felébredtek azt mesélték, hogy nem volt túl erős, inkább ringatta a földet, nem rengette. Átaludtam, mert aludni is istenien tudok. Akárcsak enni, futni, főzni, utazni, kirándulni, virágot ültetni, szépíteni az otthonom, jó irányba terelni a gyerekeimet vagy éppen evezni mesés holtágakon.

Amikor azt írom, hogy mindez istenien megy nekem, természetesen nem isteni erővel ruháztam fel magam. Ezalatt azt értem, hogy a maga teljességében, egyszerűségében és apró ajándékaival együtt élvezem az életet. Átadom magam az örömnek és minden porcikámmal szeretem azt, amit éppen csinálok. Mondhatnám azt is, hogy küzdök az örömért. Küzdök azért, hogy jól érezzem magam. Persze nem fogcsikorgatva. Inkább táncot lejtve.Hiszem, hogy az öröm jó vonzás. Olyan, amire minden élőlénynek szüksége van de az embernek létkérdés.

 

Engem oda visz a szél, ahol jó nekem, ahol szeretnek, ahol hiányzom, ahol hisznek bennem, ahol vigyáznak rám, ahol megbecsülnek. Oda visz, mert dudorászva és pimasz kacérsággal a hátára ülök egy felhőnek és onnan mosolygok másokra és a bennem lévő Anya királylányra. És tudod miért vagyok erre képes? Mert újra és újra küzdök azért, amiben hiszek. Úgynevezett könnyed küzdésben vagyok. Ez fontos, mert csak így tudom közben az örömöt is a lelkemen tartani. Amolyan „update” harc ez. Ebben van a lehető legkevesebb félelem, aggódás és szorongás. Minden alkalommal, amikor feladnék valamit, elvesztenék egy darabot önmagam legjobb részéből. Érdemes, hogy ily módon, szépen lassan elveszítsem önmagam, és beérjem az árnyékommal, amikor királynő is lehetek a saját, személyre szabott szivárványom alatt?

Hoztam egy vagány döntést: elhatároztam, hogy boldog leszek.

 

Fotó: badzoli