Csigaház

Akar-e napi 24 órában halott lenni?

A doki feltesz a pocakhősnek egy meglepő kérdést.  Akar-e napi 24 órában halott lenni? Hülyeség! Ki akarna? Mégis nagyon sokan élünk halva, és halunk úgy meg, hogy nem éltünk, csak halódtunk napi 24 órában.

A sörhaspók tekintete mindent elárul. Már a kérdést sem érti, a választ meg álmában sem tudná megmondani. A hasától a cipője orrát sem látja már, a tévé távirányítója eggyé vált a jobb tenyerével, a bal tenyeréhez pedig állandósult egy sörös doboz. Az egyetlen, amit laza mozdulatokkal képes még kezelni , az a sör felemelése a hasától a szájáig, és vissza. Ő a kanapén, gondolatban utazók vigéce. Tökéletesen elégedett az életével, semmi sem zökkentheti ki hasbirodalmából. A hasával szeret.

Nem ismeri a mámort, a szédületet, a kockázatot. Az unalom felőrli, bedarálja az életét. Bután boldog. Ő az igazi kanapé vagány. Szelektív gyűjtésben szocializálódott. Három kukája van: az egyikbe a sörös dobozokat és üvegeket gyűjti, a másikba a pizzás dobozokat, harmadik mindig üres; ott voltak az álmai. Minden, amiben fiatalon még hitt. Saját erejét is beleértve.

Mert az erődben hinni kell, ugyanis más nem fog benned olyan erősen és gyakran hinni, mint ahogyan Te tudsz hinni magadban. Az erő visz előre, az erő hoz lendületbe. A lendület pedig létkérdés, akárcsak a szerelem.

Ha nincs lendületed elkezdesz öregedni. Először csak belülről, lelkileg töpörödsz össze, aztán kívülről is. Mert ne feledd ami bent dübörög, az előbb-utóbb kívül is fog, és akinek a lelke lusta, annak a teste is az. Elég, ha csak egy egészen apró dolgot figyelsz meg, például, hogy ki, hogyan megy fel a lépcsőn. Ebből már tudhatod, az illető, átalussza-e az életét vagy ébren, tudatos létben van.

A cselekvésképtelenség a másik olyan jellemző, amiből tudhatod, élsz-e vagy halódsz. Ha a terveknél tovább sose jutsz, mert mindig találsz egy újabb kifogást, akkor bizony nem élsz, csak létezel belesimulva mások ítélkezéseibe, elvárásaiba, követelményeibe. Beleolvadsz a környezetedbe, akár egy rossz tapéta a térbe vagy éppen túlságosan kitűnsz. Hiszen az ostobaság mindig harsányabb, mint a helyes önértékelő tudat.

A tudatos lét nem azt jelenti, hogy sosem veszted el a fejed, nem rohansz bele a záporba mezítláb, nem válsz eggyé a hajnalok csodájával meztelenül az erdőben, nem kiáltasz bele az éjszakába, nem élvezed a bor és az ölelés mámorát és nem eszel pacalt. Dehogy!

A tudatos létben van a legnagyobb mámor ,mert akkor már igazán ismered magadat, tudod a határaidat és megtanultál jól szeretni. Eldobtál mindent, ami hamis, erőtlen, gyáva benned, és a kemény magházból előbújtattad a kis dióbeled, az igazi értékedet, és elkezdesz igazán élni.