Csigaház

A húr megfeszül és zeng...

Eljön az a kor, amikor elkezded szeretni azt, amid van, ami persze mindig is a Tiéd volt de mégsem láttad. Kitakarta előled valami homályos és hiábavaló várakozás. Azután rájössz, hogy tulajdonképpen nincs mire várnod, mert amit lényed minden ízében kívántál, mindig is veled de leginkább benned volt. Amiről évtizedeken át azt gondoltad, hogy éber és lüktető és izgalmas, arról egyszerre megérzed, hogy mozdulatlan és halott. Pedig csak annyi történt, hogy már nem adtál energiát a régi vágyaidnak. Az újak viszont olyan szenvedélyesen törik át a gátakat, hogy beleszédülsz a lendületbe de közben minden eddiginél józanabbul érzed, hogy semmi nem kell, csak ez. Az édes buborékos, pezsgőmámoros béke. A húr megfeszül és zeng de már benned, nem rajtad kívül...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán