Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Boldog napjaim offline. 18 nap története. 1.rész

WIFI, mobilnet minden eszközön kikapcsolva

1.nap: Október 16. hétfő

Reggel 9 órakor úgy szippantott be a Facebook, hogy azt sem tudom, mikor nyitottam meg a telefonomon az alkalmazást. Akkor döbbentem rá, mit csinálok, amikor már egy tegnap esti posztot olvastam. Fél perc telt el mire észbe kaptam, hogy már nemcsak az sms-t nézem. Mégis ki irányított? Mert nem én voltam. Sokkoló felismerés, így az első nap reggelén.

Folyamatos hiányérzetem van. Úgy érzem, mintha kimaradnék valamiből? Pedig az eszemmel tudom, hogy semmit sem veszítek. Jó, hogy az írás, a munka és a kreatív energiáim minden helyzeten átsegítenek. És gyönyörűen süt a nap. Szép október van. Talán kicsit melegebb is, mint egy átlagos őszi nap. És a színek varázslatosak. Szeretem a kihívásokat. Kísérletezem, játszom, tapasztalok. Megértek, hasznosítok. Szóval szerelmes vagyok az életbe. A legjobb dolog. Tudod, miért? Mindig frissen tart, mindegy, hogy eddig mennyi karácsonyi beiglit ettem meg. (Ha három évesen ettem először, akkor 44! Nos, sosem szerettem a számokat!)

Az esti órákban még két alkalommal a Facebookon találtam magam. Fél perc után tudatosodott bennem, hogy mit csinálok és haragudtam magamra. Igen, én is tudok. Mindenki tud.

Egy tévhitet itt és most szeretnék eloszlatni. Életvezetési tréner vagyok, nem tökéletes buddha, aki sosem hibázik, sosem fél, mindig békés és ehhez hasonlók. Akkor mégis miért lehetek hiteles vagy éppenséggel, mitől? Talán a saját élményeimből nyert tudatos tapasztalástól. Semmi olyasmit sem írok le, amit nem éltem át, nem vívtam meg vele, nem vágott földhöz és nem emelt az égbe. Amint korábban már írtam, gyakorló kisinas /vagy szobalány/ vagyok az élet porondján.

Saját élményt minden szívbe! Ezt érzem most, és nagyon izgatott vagyok!

A telefont óránként megnéztem, pedig sms-t már nagyon ritkán kapok. És mint a dohányosoknak az öngyújtó, úgy kell kell a kezembe az érzés, a mozdulat, hogy „rágyújtok” telefonra. De mégis mi ez? Kapaszkodom netán? Mibe? Miért? Biztonságot ad? Holt időt és teret töltök ki vele és közben azt mondom önigazolásként, hogy kapcsolatot tartok? Isten hozott Zuckerberg a világomban!

Feszültséggel zártam a napot. Az érzés, hogy valamiből kimaradtam, velem volt egész nap, és estére azt érzékeltem, nem egy napot, legalább egy hetet kihagytam. Mint amikor csupán két napra elutazunk, órákon át ülünk a kocsiban, és a hosszú úttól, meg az új környezettől időzavarba kerülünk és elkezdjük az időt máshogyan érzékelni. Receptre kellene felírni ezt az érzést mindenkinek. Ezt az örömöt kapjuk a közösségi oldalakon való barangolástól is, miközben azt hazudjuk, hogy milyen jó, hogy hallhatunk a barátaink felől, akik távol élnek. Láthatjuk az életüket. Azt az életet, amit megosztanak velünk és úgy, ahogyan megosztják! De mit látunk valójában? Minden esetben a valóságot vagy csupán egy idealizált mátrixban lubickolunk a többiekkel együtt? És honnan tudjuk, hogy az offline nem a mátrix része?

Önmagamra irányuló Holding funkció* : Elbuktam. A férjemnek smsben küldtem két fotót az általam készített őszi ajtódíszekről azonnal, ahogy befejeztem őket. Nem bírtam kivárni az estét. Nem hagytam időt magamnak és neki sem. Egy fotó soha nem adja vissza azt, ahogyan a valóságban látjuk a dolgokat.

Telefonom töltöttsége estére: 75% (Online napokon ebéd után már töltőre kell tennem és azután éjszaka újra.

Szellemi töltöttségem? Végezzünk éberség tesztet! Nem sikerült. Úgy aludtam, mint akit lefejezett egy Grimm. Mondjuk, mindig úgy alszom. Sosem voltak alvásproblémáim. Akkor még erre visszatérek később, mert gyakorlatban is érdekel, hogy lehet az éberséget mérni.

2. nap (október 17. kedd)

Reggeli gondolatom újra ugyanaz. Makacsul ragadós egy érzés ez, a francba vele. Miből maradtam ki? Egyáltalán kimaradok-e valamiből, ha két napig nem nézek E-mailt, Facebookot, Massengert és Instagrammot. Marhaság! Miből maradnék ki? Aminek részese kell legyek, annak részese leszek.

Jó a szöveg, Montorffy...akasztják a hóhért vagy mi!?

Gyakorlom a Holdingot. Ennek a hatására a ma reggeli thetázás után korrigáltam a tegnapi gondolatom. Átírtam. Hagytam időt magamnak újragondolni a saját gondolatomat. Rész siker, mert offline vagyok, amúgy sem tudnék azonnal posztolni.

Új felfedezés: a gondolataimban állandóan ott kapirgál egy érzés. Szerdán végre megtudom, mi történt két nap alatt. Megnézem a like-kat. Rémület. Sikít az összes zsigerem. Ezt mintha valaki más mondta volna. Számít, hány embernek tetszik, amit írok? A francba, persze. Fontos, mert ott van a „közönségem” egy része. EGO köszöntelek a nagyszínpadon, mit keresel itt, még nem szólított az ügyelő fontos hangja, kávézhattál volna még a büfében.

Nos, ha az ember lánya exhibicionistának születik és az egész életet úgy éli, mintha élő adásban (de nem álarcos és nem jelmezbálban) játszana, akkor számít. Persze ez csak az én, személyreszabott felfedezésem. Így a második nap felénél, miközben az EGOM az arcomon ül és nem kapok levegőt de én mégis azt érzem, hogy igen.

Zacher Gábor egyik lenyűgöző előadásán elhangzott mondat jutott eszembe, amit a tavalyi (2016.) Corporate Coach Konferencián volt szerencsém élőben meghallgatni.

 

Mindannyian függők vagyunk.” (zg.)

 

Na, ez odavág! Különösen az EGOMMAL az arcomon.

Tiltakozhatok ellene de azt hiszem, így másfél nap után, hogy Facebook és Instagram függő vagyok, és nekem ez egyáltalán nem tetszik. Ja, és Messenger is. A kísérletezés annál inkább, mert az életben egyetlen dolog van, ami életben tart a gyerekeimen, az íráson és a szerelmemen kívül, az a bohémság. A játék öröme.

Jó ez a csaj, csak kicsit bohém!”-mondta egyszer rólam egyik operatőr kollégám

Hogyan érthette, hogy „csak”, mert nekem a bohémságom A MINDEN, és ennek része a Facebook színpad, ami ráadásul forog is. Én forgatom, és engem forgat. És ketten forgatunk valamit, amiről fogalmam nincs, hogy az micsoda. Előszobája valaminek. Felkészítés a cybervilág túlélésére. De hiszen már abban élünk! Sikít bennem a gondolat...chip a bőr alá, és sosem tudsz elbújni, még magad elől sem, akkor sem, ha tudod, ki vagy.

 

...amikor a dolgok nem egyértelműek körülötted, akkor keresni kezdesz, valami benső sürgetés, belső erő ösztönzésére. Csak egy valamit tudsz biztosan keresned kell. Ez belső szükségszerűség. Azt azonban nem tudod, mi után kutatsz. Ha pedig nem tudod, mit keresel, hogyan találhatnál rá?

...

Ha körvonalazódni kezd előtted, mit keresel, fokozatosan el is veszíted iránta az érdeklődésedet.

Amint tisztán látod, mi az. Hirtelen eltűnik. Csak akkor létezik, ha nem figyelsz eléggé.”

(Osho)

Az online világban mit jelent ez a keresés? Mi a belső sürgetés valódi oka? Kielégülünk-e mentálisan? És ha igen, mennyire tiszta ez az orgazmus vagy erősen terhelt azzal a vággyal, hogy csökkentsük a bensőket szétfeszítő frusztrációt? Ennyi lenne? Nekem ez nem elég minőségi! Véget ér a keresés az éjszakával vagy behajszol az álmok közé? Van-e, és ha van, hol van az éberség, hol van a fókusz? Például egy felső vezetőnek, akinek naponta 150 e-mailt kell elolvasnia. Mennyi paradoxon? A keresés eszközei kívül vannak. Mind az öt érzékszervünk de a valós keresés mindig belülről indul, bent történik. Ezt az ellentmondást kell nagyon de nagyon szeretnünk, elfogadnunk feltételek nélkül. Ebben élünk és nincs semmi baj!? Az élet része a paradoxon. Kíváncsi leszek a bennem cikázó érzésekre, a felszínre, a mélyre. Az összes szintre, és megpróbálom majd részletesen leírni, mi történik bennem, amikor holnap reggel megnyitom a Facebookot, a Gmailt és az Instagramot.

Addig is figyelem, mit ad nekem ez a Holding? Mire készít fel? Vagy éppen mihez visz közel, esetleg mitől távolít el...

Amikor nincs több feladat, akkor jön a legnagyobb kihívás: önmagaddal kell szembenézned! Amíg az is egy feladat a sok közül, hogy naponta minden holtnak vélt időt kitöltsön a telefonod pörgetése (és 5 percen belül ötször nézel e-mailt vagy mást), addig nem kell önmagad felé fordulni és rákérdezni. Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová tartok? Mit szeretnék? Miért szeretném? Szükségem van-e arra, amit szeretnék?

Sokan ezért is „csinálnak” maguknak sok feladatot (mondják is, „100 dolgom van”). Azután többet, és még többet „csinálnak”, mert addig sem kell megtudni semmi újat arról az emberről, aki reggelente visszanéz rájuk a tükörből. Ha van idejük a tükörbe nézni. Az EGO belenéz mindig azt hiszem...

Mit mutat a Facebook tükör? A létezésed bizonyosságát? Ki az, aki onnan visszanéz?

Hol a határ az online és az offline tér között?

Így a második nap végére megszálltak a kérdések. Ingoványos a talaj. Sülyedek az offline matrixban de még kapálódzok. Eszelősen kiálltanám de nem jön ki hang a torkomon, mintha egy rossz álomban lennék...valóságra fel!

 

..folyt.köv.

Montorffy Letti

coach, életvezetési tréner

 

 

*Holding funkció: A pszichológiában használatos szó kifejezi az átélést, megértést és a másik „megtartását”, az érte való tenni akarást. A fenti szövegben azzal a tartalommal bír, hogy a folyamatos online lét nem hagy időt a teljes átélésre és az ebből fakadó megértésre. Az online tér azonnali megosztást, és reagálást vár. A holding itt annyit tesz, hogy tudatosan figyelünk arra, hogy időt hagyjunk magunknak a dolgok átélésére, feldolgozására, megértésére és nem reagáljunk azonnal arra, ami épp velünk történik.

Cukrozott eper és állva hintázás avagy miért olyan fontosak gyermekkorunk szép emlékei

Vannak ízek, illatok, mozdulatok amelyek örökre belénk ívódnak. Az évek fogynak, a vágyaink tisztulnak, a szívünk lágyul vagy épp keményebb lesz de ezek az emlékek sosem törlődnek ki. Évtizedekkel később is ugyanazt az érzést hozzák ki belőlünk, mint amikor először átéltük. Gyerekkorunkból sok ilyen emléket őrzünk a lelkünkben, ami jó, ringat és biztonságot ad. Nekem az egyik ilyen gyermekkori emlékem a cukrozott eper íze. Szerettem, ahogyan az eper leve a hófehér porcukorral rózsaszín sziruppá összeáll a tányérban és ízével kiegészíti a gyümölcs zamatát. A cukrozott eperben benne volt minden, ami képessé tett arra, hogy a jelenben élvezzem a pillanat aromáját. Elvesztem az édes ízekben, illatokban, a színekben, a szirup ragacsos tapintásában, ahogy csak a gyerekek képesek belezuhanni a mostba, és megélni a vágyaikat. Minden pillanatot átélnek, minden érzékszervükkel, és közben nem agyalnak sem azon, hogy mi volt a tegnapi szomorúság, sem azon, hogy mi lesz, ha elfogy az összes cukrozott eper a tányérról és az ujjukról lenyalták az összes az édes, enyves szirupot. Nincs múlt és nincs következő pillanat. A jelen van minden egyes percben és azután újra a jelen.

A fotón én vagyok látható 1974. nyarán 4 évesen Balatonon.

 

A másik fundamentális emlékem az állva hintázás élménye volt. 4 évesen, amikor ezt senki másnak nem engedte meg az anyukája de nekem igen. A repülés élménye, a szabadság, hogy olyat teszek, amit más nem, meghatározó volt már akkor is. Emlékszem a balatoni szél illatára, ahogy simogatta a bőröm, a magabiztos érzésre a hinta tetején. Repülök és azt érzem ott maradnék örökre ebben a repülésben. Egyensúlyban tartani magam a hintán állva nekem egyszerű. Ugyanakkor izgalmas és váratlan is. Ügyes vagyok és tehetséges. Hiszek magamban. Tudom, hogy nem fogok leesni sosem. (és valóban soha nem estem le, pedig sokat hintáztam így, sőt ki is ugrottam belőle előre egy homokozóba, átéltem a vágyat, hogy repülök, mert ez voltam én és ez vagyok ma is!)

Hol lángos, hol sült hekk, hol főtt kukorica illatú volt a szél. Néha csukott szemmel szárnyaltam, és minden anyuka engem csodált, hogy milyen ügyes ez a kislány. Színpadom voltam egy alig egy négyzetméteres deszkán, és nekem ez jó volt, erőt, hitet és élményt adott.

Két napja a lányom megkérdezte, ha választhatnék 3 különleges képesség közül, melyiket választanám. Víz alatti lélegzés, repülés, teleportálás. Kapásból a repülést mondtam, pedig azóta, hogy állva hintáztam 43 év telt el!

A gyerek, minden gyerek ismeri a boldogság valódi forrását és nemcsak ismeri, hanem naponta meg is éli azt. Nem ereszti el, mert érzi, hogy szüksége van rá. A játék izgalmát, élményét, spontaneitását, a mindennapi életét építi fel belőle.

És ez a gyermek ott él benned most is! (Ahogy írom ezeket a sorokat libabőrös lesz a karom, a lelkem, a szívem de még az elmém is, és kedvem támad újra állva hintázni!)

Ha szomorú, kedvetlen és motiválatlan vagy itt az ideje, hogy utazz egyet a gyermekkorodban és keress egy olyan élményt, amit nagyon szerettél. Amiben minden érzékszerveddel benne voltál és ebben az élményben az lehettél, aki vagy. Van, ami sosem vész el belőlünk, csak megfeledkezünk róla, pedig életünk kérdéses vagy nehéz pillanataiban segítségül hívhatjuk.

 Ugyanakkor, én hátulról, mert látni szerettem volna, hogyan néz ki a hajam, abból a szemszögből, ahogy mások látják.

Verbális bántalmazás okai, fajtái óvodában, iskolában, bárhol...(első megjelenés a Vasárnap Magazinban)

Egy ideje fókuszba kerültek a különböző bántalmazások, családban, iskolában, egy adott közösségben (pl. sportegyesületben, szakkörben) elkövetett bántalmazások. Kiemelten a verbális erőszak is. Nők, férfiak, vallás, származás, nemi indentitás ellen elkövetett abúzusa*. Végre folyamatosan írnak a témáról, ébren tartják és ez nagyon jó, mert megoldás csak így születhet. Beszélgetéseket kezdeményeznek, felméréseket végeznek, tanulmányokat készítenek arról, hogy a bántalmazás nem csak fizikai síkon történhet. A közgondolkodásban ennek a felismerésnek a tudatosítása nagyon fontos és szükséges előrelépés. Egyrészről azért, mert sokan éltek/élnek vagy nőttek/nőnek fel bántalmazó közegben úgy, hogy nem is tudtak/tudnak róla, hogy őket bántalmazták vagy éppen most is bántalmazzák.

A fizikai sérüléseknek egyértelműen látható jelei vannak. Kék és lilás foltok, sebek, duzzanatok. Egy idő után nem lehet eltakarni az árulkodó jeleket. Más a helyzet viszont a verbális bántalmazással. Hiszen annak is sok árulkodó jele van de első látásra ezeket nem lehet észrevenni. Ezért is fontos, hogy mindenki felismerje, ha bántalmazásban él, akkor is, ha nem verik meg naponta.

 

Bántalmazott az a gyermek vagy felnőtt, aki meghatározható gyakorisággal, hónapokon vagy éveken át elszenvedi a fizikai azaz testi és/vagy lelki azaz verbális bántalmazást. A hangsúly a rendszerességen van!

 

A szóbeli bántalmazás határvonala vékony. Sokszor nehezen érhető tetten az erőszak elkövetése, különösen akkor, ha szülő, edző, pedagógus teszi ezt a gyermekkel. Akire a gyerek felnéz. Anya, Apa, a Tanító néni nem lehet rossz, ők okosak és mindent tudnak, mert már felnőttek. Biztos igazuk van, és én vagyok rossz. A gyerek sok esetben nem hiszi el, hogy ahogyan viselkednek vele az helytelen. Felmenti a szüleit, mert feltétel nélkül bízik és feltétel nélkül szeret. A hátár az autokratikus* nevelési attitűd és a bántalmazó attitűd között nagyon vékony. Ha valaki folyamatos szóbeli bántalmazásban nőtt fel, elfogadott lesz számára, ha utána a párkapcsolatában is bántalmazott lesz vagy épp bántalmazóvá válik. Azt hiheti, hogy amit tesz nem helytelen, nem lehet az, mivel a saját szülei is így nevelték.

Mindenképpen megkülönböztetném a szándékos, tudatos bántalmazást, a tudattalantól. Bármilyen okból, akarva vagy akaratlanul mások bántalmazása nem elfogadható. Ettől függetlenül a szándék eredetét, okát mindig ismerni kell, akkor is, ha ez egyik bántalmazót sem menti fel a felelősség alól. Létezik olyan, hogy egy szülő a lehető legjobb szándékkal de folyamatos szóbeli bántalmazásban nevel fel egy gyermeket, pusztán azért, mert nem tudja, hogy amit csinál, és ahogyan csinálja az bántalmazásnak minősül. Mindenki csak azt tudja továbbadni, amit tud, ahogyan és amennyire megvalósult, például szülőként. Kevesek képesek arra, hogy felülírják a rossz családi mintákat és más utat kövessenek, mint amit ismernek.

Amikor óvodai és/vagy iskolai bántalmazást vizsgálunk, ahol gyermek bántalmaz egy másik gyermeket, mindig a szülővel kell elsősorban foglalkozni. Hiszen a gyermek egy adott viselkedési mintára reagál, másolja azt vagy éppen lázad ellene.

 

Bántalmazó gyerekek óvodában, iskolában

 

Miért bántalmaz egy gyermek rendszeresen egy másik gyereket? Több oka is lehet, egy biztos, ha ilyet tapasztalunk azonnal szóljunk az adott közösség vezetőjének és mindenképpen kérjük szakember segítségét, mert a rendszeres bántalmazás személyiség torzuláshoz, agresszióhoz, mentális zavarhoz, szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Nézzünk néhány jellemző okot a teljesség igények nélkül. Mitől válhat bántalmazóvá egy gyerek?

 

  1. Otthon maga is bántalmazott, akit a szülei verbális vagy /és fizikai bántalmazással nevelnek. A tanult mintát viszi tovább vagy épp megpróbál ellenállni annak az agresszió eszközeivel élve, mert csak azokat ismeri.
  2. Magányos, szülei nem beszélgetnek, nem játszanak vele, nem kap teljes figyelmet. Az erőszak a figyelemfelkeltés eszköze lesz.
  3. Szeretet hiányos és a dominanciával, verbális, esetleg fizikai bántalmazással próbál szeretetet kapni.
  4. Önbecsülése, önbizalma megerősítésére használja a bántalmazást.
  5. A családon belül nincs őszinteség. A hazugság, elhallgatás elfogadott viselkedési minta. Ez frusztrálja a gyermeket és feszültségét mások bántalmazásában vezeti le.
  6. Otthon nem beszélhet az érzelmeiről, mert megszégyenítik, esetleg kinevetik. Ezért a közösségben ő is megszégyenít, megaláz másokat, ezzel próbálja a saját rossz érzéseit csökkenteni.

 

A szóbeli abúzusról tudni kell, hogy valós célja, nem a probléma megoldása, konszenzusra jutás, hanem az, hogy a bántalmazó állandó kontroll alatt tartsa a bántalmazottat és dominanciát szerezzen felette. Ez lehet tudatos, azért csinálja, mert fél, hogy ha elveszti a kontrollt, akkor elveszti a másik szeretetét is. Általában az ilyen embereknek/gyerekeknek kicsi az önbecsülésük, önbizalmuk. Úgy nőttek/nőnek fel, hogy valamelyik /esetleg mindkét/ szülőnek folyamatosan bizonyítani kellett/kell és úgy érezték, soha nem felelnek meg, nem lehetnek elég jók. Megosztott figyelmet kaptak, azaz beszélgetésben nem néztek a szemükbe, nem érintették meg őket, nem kaptak támogató kérdéseket. A minta, amit tanultak az, hogy a kontroll jó, a dominancia jó. Mert hatalmat ad, és ebben a hatalomban érzik magukat biztonságban.

A szóbeli bántalmazás fajtái

 

  1. Számonkérés, elszámoltatás

    – a bántalmazó napi szinten számon kéri a bántalmazottat, hol járt, kivel és mit csinált, a rábízott pénzt rendszeresen elszámoltatja

    – a bántalmazó azt érezteti a bántalmazottal, hogy nem érdemes a bizalmára

  2. Féltékenység

    – mindenre és mindenkire féltékeny, ami a másiknak örömet okozhat és ennek napi rendszerességgel erőszakos kommunikációban hangot is ad

  3. Titkolózás, elhallgatás

    – a bántalmazás abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen megvonja a másiktól az intimitást, az alapvető érzelmi szükségleteket, a bizalmat és a valós párbeszéd lehetőségét

  4. Megszégyenítés, megalázás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik pozícióját, értékeit, közösségben elfoglalt helyét gyengítse

    – önbizalmát, önbecsülését elvegye

  5. Hibáztatás, vádaskodás

    – az elkövető olyasmivel vádolja az áldozatot, amit el sem követhetett, mert hatáskörén kívül esik

  6. Megfélemlítés

    – a másik gyengeségeit arra használja, hogy félelemben tartsa és ezáltal uralkodni tudjon felette

  7. Ítélkezés, kritizálás, sértegetés

    – ok nélkül is negatívan, sértő szavakkal bántja a másikat, ítélkezik felette, leszólja és kritizálja gondolatait, döntéseit

  8. Parancsolgatás

    – kérés, megbeszélés, egyeztetés helyett parancsokat osztogat

  9. Erőszakos düh

    – degradáló, káromkodó szóhasználattal leszólja a másikat

  10. Elfelejtés

    – megígért dolgokat rendszeresen elfelejti megcsinálni, majd azt hazudja, hogy ő ilyet soha nem ígért

  11. Tagadás

    – mindenbe és mindenkibe beleköt

    – a másik érzéseit, realitását, gondolatait elutasítja, megkérdőjelezi a legegyszerűbb hétköznapi cselekvésekben is

  12. Tekintély rombolás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik megítélése egy adott közösség szemszögéből kizárólag negatív legyen

  13. Túlzott figyelemkövetelés

    – nem tartja tiszteletben a magán- és intim szférát sem időben, sem térben

    – naponta többször telefonál, üzeneteket küld, és ha nem kap azonnal választ erőszakos dühvel reagál

  14. Viccként megfogalmazott szóbeli bántalmazás

    – a bántalmazó rendszeresen valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol

  15. Lekicsinylés, bagatellizálás

    – a bántalmazó a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi

  16. Beszélgetés bojkottálása, téma elterelése

    – a titkolódzás egyik fajtája

    – az abúzust elkövető szabja meg, miről lehet beszélni és mennyit

  17. Érzelmi manipulálás különböző fajtái

    – a másik érzékeny pontjára próbál hatni nem odaillő érzelmek felerősítésével, mint pl. a lelkiismeret-furdalás, önvád, szégyen érzése

 

Kerüljük a visszatámadást, a védekezést és a vitatkozást. Ezzel csak alkalmat adunk a bántalmazónak egy újabb támadásra. Ha mi vagyunk bántalmazottak, vizsgáljuk meg, mi ebben a helyzetben számunkra a tanítás. Beszéljünk róla bátran, nyíltan és álljunk bele teljes hittel abba az erőbe, hogy senkinek sincs joga ahhoz, hogy erőszakot vegyen rajtunk. Vegyük észre, ha bántanak minket, adjunk hangot ennek, és lépjünk ki belőle. Ha a gyerekünket bántalmazzák, jelezzük ezt a másik szülőnek, közösség vezetőjének. Kezdeményezzünk párbeszédet. Ha szükséges, kérjük szakember segítségét, hogy gyermekünk idejében megtanulja kezelni, mit kezdjen a bántalmazó helyzetekkel.

 

*Abúzus: jogi vagy erkölcsi visszaélés, bántalmazás

*Autokratikus: „parancsuralmi”: a nevelő hatalmi helyzetén alapul, túlnyomórészt kényszerítő eszközöket alkalmaz, feltétlen engedelmességet követel 


Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner

 

 

Fontosabb vagy a tökéletesnél! Avagy hogyan pihenj úgy, hogy az valóban pihenés legyen?! (első megjelenés:Vasárnap Magazin)

Tegyük vissza az életünkbe azokat a dolgokat, amihez türelem, idő, odafigyelés kell. Amivel el lehet szöszmötölni, szüttyögni és vesszünk el teljesen a jelen cselekvésében! Elég volt a rohanásból, a felszínes kapcsolatokból! Kérd vissza magadnak az értékes időt, amiben szeretet, törődés, valóságos figyelem és időtöltés volt! Nem eszement kapkodás, rohanás és szétesés! A szalon óráján a dátumot naponta, hetente havonta beállítom. Rakosgatok, akasztgatok, időt töltök vele. Foglalkozásra késztet, a jelenben tart és nem mellékesen naponta figyelmeztet a felette logó motivációs tábla, hogy nem vagyok tökéletes. Fontosabb vagyok a tökéletesnél! Kezd apró dolgokkal a változást! Akár ezen a nyaraláson! Elsőként kérd vissza a türelmedet!

Türelem és rugalmasság.

Nem lehet izgágán, görcsösen, idegesen, sietve, instant módon pihenni, mert ilyenkor fordul elő az, hogy fáradtabban jövünk haza, mint ahogyan elmentünk, pedig egy hétig vakáción voltunk. Hogy legyek türelmes, kérdezed, amikor a fejed tele van munkahelyi, esetleg párkapcsolati gondokkal, a gyerekek mindig nyafognak valamin, és mindig otthon marad a legfontosabb, amire épp szükség lenne. Mi az a pihenés, ami valóban kiemel ebből a szüntelenül nyüzsgő világból egy-két hétre és megadja azt a kikapcsolódást, amire vágysz?

Az első lépés. Tedd fel magadnak a kérdést, számodra mi lenne az ideális pihenés. Meg kell tudnod pontosan fogalmazni, hogy mit szeretnél, és az nem elég, hogy mindenki hagyjon békén és lőjetek fel a Holdra, és az sem, hogy ne szóljon hozzád senki, mert te 0-24 órában napozni szeretnél. Ennél sokkal konkrétabb vágyakra van szükség, és azok bátor megfogalmazására, amit a párod felé is nyíltan fel tudsz vállalni, hogy neked erre lenne szükséged. Azután meghallgatod őt is, majd a gyerekeket, és azután családi kupaktanács keretében megbeszélitek a közös programokat és azt is, hogy ki, mikor, mennyi időt kap egy napból, ami csak az övé, és olyankor nem illik őt zavarni semmivel.

A második lépés, hogy megbeszéljük, milyen típusú nyaralást választunk. Mert mindenkinek mást jelent a pihenés, és a többféle igényt és vágyat bizony igen nehéz megfelelően összehangolni. Ha nem beszélünk az igényeinkről, akkor ebből komoly feszültségek adódhatnak egy nyaralás alkalmával. Türelem és megfelelő kommunikáció hiányában épp mi magunk leszünk azok, akik megakadályozzuk a megfelelő pihenésünket.

A harmadik lépés, hogy kitartunk a vágyaink mellett, mert ha mindig és mindenben kedvezünk a gyerekeinknek, a párunknak, a barátainknak, és mindig azt tesszük, ami nekik jó, ami őket pihenteti de minket nem, akkor sohasem fogjuk magunkat egyensúlyba lendíteni a szabadságunk alatt.

Minden nyaralásban megváltozunk kicsit.

Hiszen kilépünk abból, ami ismert és megszokott. Előfordul, hogy ez sokakat nem pihentet, sokkal inkább kétségekkel tölt el vagy esetleg frusztrál, de nem mernek szólni.

Amikor türelmesek vagyunk magunkkal, akkor megengedőek is vagyunk, és ha magunkkal szemben azok vagyunk, akkor előbb-utóbb másokkal is azok leszünk. Mit jelent a megengedés? Részben azt, hogy engedélyt adunk magunknak arra, hogy úgy pihenjünk, ahogy az nekünk jó, ugyanakkor azokat nem zavarja, akik velünk együtt pihennek. Részben pedig azt, hogy képesek vagyunk ebben az állapotban teljesen kiengedni magunkból azt, ami feszültségben tart.

Az utazás egyben változás is, és a legtöbb esetben egy rögtönzött a komfortzóna elhagyást is jelent, hiszen olyan helyre megyünk, amit még nem láttunk, nem tapasztaltunk. Minden inger, ami a testünkre és a lelkünkre hat új, furcsa és szokatlan lehet számunkra de mindenképpen hatásos. Hiszen ezeknek az ismeretlen érzéseknek a befogadása olykor csodákra képes. Nem így, ha minden évben ugyanarra a helyre utazunk, épp azért, hogy ne legyen szükséges a komfortzónából való kiugrást megtennünk.

Néha kell az új élmény, mert megmozgatja a lelkünket és felráz minket. Ami azért jó, mert minden váratlan élmény, amit képesek vagyunk befogadni, katalizátorként hat ránk. Kimozdíthat negatív helyzetekből, amelybe beleragadtunk. És ez fontos, mert ez a nyaralás, a pihenés, a kikapcsolódás egyik legfontosabb célja, hogy ki tudjon zökkenteni minket abból, amit már jól bejárattunk. Mert csak akkor tudjuk igazán letenni a vélt vagy valós terheinket, esetleg másként nézni rájuk, ha hagyjuk, hogy hasson, aminek épp ott, és épp akkor hatnia kell. Felborzolni, szétbontani, pezsdíteni minket, és növelni a boldogságérzetünket.

Fontosabbak vagyunk a tökéletesnél!

Mit is jelent ez? Éppen azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, hanem egyediek és megismételhetetlenek vagyunk! Minden vágyunk, gondolatunk, tervünk, elképzelésünk is egyedi, akár az ujjlenyomatunk.

Fontosabbak vagyunk annál, minthogy egy vidám, életigenlő és derűs nyaralásra már az utazás előtt rátegyük azt a terhet, hogy ennek a vakációnak tökéletesnek kell lennie. Ha mindig elvárásokkal indulunk el, és utána nem azt kapjuk, amit elképzeltünk, akkor bizony rosszkedvűek és csalódottak leszünk. Ennél sokkal bátrabb és rugalmasabb hozzáállásra lesz szükségünk, amelyben nincs előre meghatározva, hogy milyennek kellene lennie a vakációnak.

Miért is kellene bármilyennek lennie? És miért kellene ezt előre a gondolatainkba programoznunk? Hiszen ezzel az elvárás csomaggal épp a történések spontaneitást veszíthetjük el, amitől az lesz az élmény, ami. Csodás, egyszeri és megismételhetetlen kaland.

És itt elérkeztünk a következő fontos kérdéshez, hogyan jön létre egy kaland és mit jelent az, ha egy vakáció kalandos. Mint mindenről, erről is mi döntünk, pontosabban a hozzáállásunk határozza meg, hogy pozitív értelemben maradandó élmény lesz-e, amit átélünk. Van, aki a Kanári-szigeteken is unatkozik és van, aki a Duna partján egy egyszerű kempingezés, bicikli túra, sátrazás alkalmával mesésebb kalandokat élhet át, mint Bora Borán. Vagyis az élmény nagysága, hatása, eredetisége nem attól függ hol vagyunk, mennyi pénzből, luxus hotelben vagy sátorban töltjük az időnket, hanem csakis tőlünk függ. Milyen vágyakkal, gondolatokkal indulunk el és hálásak vagyunk-e azért, hogy éppen ott pihenhetünk, ahová megyünk. Mert ha a szívünkben keserűséggel és elégedetlenséggel indulunk nyaralni, mert pénz, idő vagy lehetőség hiányában nem tudunk oda menni, ahová szerettünk volna, akkor a pihenésünkre már indulás előtt negatív érzeteket küldünk. Ami később befolyásolni fogja az egész üdülést. A kaland mindenkinek mást jelent, de attól még az kaland és nélküle nincs nyaralás. Élménydús lehet egy magányos elvonulás is, amikor belső utazást teszünk és naponta jógázunk és meditálunk, és erőt nyerünk a természet szépségeiből. Minden kaland, ami attól eltérő élményeket nyújt, mint ahogyan általában a hétköznapokban élünk.

Éppen ezért nyaralásra nem ajánlott magunkkal vinnünk sem laptopot, sem iPodot, sem mobilt. És nem javasolt híreket nézni, tájékozódni a bel-és külpolitikai eseményekről vagy naponta e-maileket olvasni. Ha ezeket mégsem tudjuk teljesen kiiktatni, akkor is jobb megoldás az, ha a minimumra csökkentjük a használatukat, mert ezek az eszközök teljesen megakadályozhatják a pihenésünket. Bárhol is legyünk, akár a világ legszebb tengerpartján, nem fogunk tudni ellazulni és elengedni a stresszt. Egyfelől azért nem, mert az agyunkat pontosan ugyanolyan ingerekkel stimuláljuk, mint amikor dolgozunk. Másfelől, ezek használatával megakadályozzuk, hogy figyelmünket a jelenben tartsuk. Az új élmények befogadása és a teljes figyelem fontos lenne ahhoz, hogy testileg, lelkileg, szellemileg is képesek legyünk felfrissülni.

A „jelenben lenni” a legfontosabb tudatállapot, amelyre nyaraláskor szükségünk lenne!

Mit jelent ez? Mindenekelőtt tudatos figyelmet és egységélményt a természettel vagy az éppen a minket körülvevő új környezettel. A merengés képességét, amikor leülünk a fűben vagy a tengerparton és hagyjuk, hogy átjárjon a szél, a nap és egyszerre minden érzékszervünkkel figyeljük a körülöttünk lévő világot. Puhán, szinte félálomban, mégis éber és irányított figyelemmel. Kizárva minden múltbéli és jövőbeli agyalást, és hagyjuk, hogy áradjon bennünk „az itt és most” történése. Nézzük, ahogyan mászik egy bogár a fűben vagy ahogyan formálja a tenger hulláma a homokos partot. Mindegy, mit figyelünk, ami épp körülöttünk történik, csak legyünk benne teljesen a jelen pillanatban. Mert mindig történik valami. Akkor is, ha látszólag nem történik semmi. A nyaralás remek alkalom lehet arra, hogy elkezdjük tanulni, milyen az, amikor a jelenben vagyunk.

Ha soha nem csináltunk még ilyet, először lehet, hogy nem fog sikerülni és elkalandozik a figyelmünk a gondjainkra és a hétköznapi küzdelmeinkre. De gyakorlással fejleszthető ez a nagyon fontos képesség, amely mindig segít elengedni a feszültséget.

Amikor szabadságra megyünk miért csak a testünket küldjük el pihenni? A lelki, szellemi, mentális állapotunkat miért hagyjuk ugyanabban az ingerkörnyezetben nyaraláskor is, mint ahogyan a stresszes hétköznapokban van? Változást várunk egy utazástól de közben épp azt nem adjuk meg magunknak, ami a teljes kikapcsolódáshoz és felfrissüléshez szükséges.

Ha megtanuljuk, hogyan tartsuk a figyelmünket a jelenben könnyebben fogjuk kezelni a hétköznapi stresszt is. Állandó gyakorlásával pedig megszüntethető a szélsőséges, szüntelenül bíráló és ítélkező attitűd.

Mit tegyél, hogy pihentető legyen a nyaralásod és valóban felfrissülten térjél vissza a munkádhoz?

1. Bátran és rugalmasan tervezd meg, hol és hogyan szeretnél pihenni!

2. Beszéld meg a családoddal és a barátaiddal is, hogy mit szeretnél velük közösen és egyedül csinálni, ha „én-időre” is van igényed.

3. Ne akard mindenáron a tökéletes nyaralást megvalósítani!

4. Legyél hálás azért, hogy alkalmad van pihenni, bárhová is mész.

5. Legyél türelmes, elfogadó, rugalmas. Ne adj energiát a haragnak, a csalódottságnak, ha valami nem úgy történik ahogyan vártad vagy eltervezted.

6. Legyél nyitott és befogadó! Vedd észre a kalandot!

7. Korlátozd vagy iktasd ki teljesen az elektromos eszközeid (mobil, iPod, laptop stb.) használatát!

8. Ne nézz e-maileket!

9. Hírek helyett olvass könyvet vagy hallgass zenét!

10. Figyelmed a jelenre irányítsd, ne a múltbéli vagy a még meg sem történt jövőbeli eseményekre.

Mit adhat nekünk, miben erősíthet minket egy jól sikerült nyaralás?

Ha fentiek szellemében töltjük a pihenésünket, akkor valóban, minden szempontból felfrissülten térhetünk haza, és sok mindent, sőt még annál is többet adhat nekünk egy ilyen nyaralás.



Mit kaphatunk?



  • új tapasztalást

  • új nézőpontot

  • megoldást egy régóta megoldatlan helyzetre

  • nyugalmat

  • harmóniát

  • új lendületet

  • új kapcsolatokat

  • pozitív gondolatokat

  • megtaníthat arra, mit jelent „a jelenben lenni”

  • segít áthelyezni a fókuszunkat a negatív érzésekről a pozitívakra



Mit erősíthet?

 

  • stressztűrő képességet

  • türelmet

  • elfogadást

  • megértést

  • tudatosságot

  • intuíciót

  • kreatív energiát

  • hétköznapi konfliktusaink hatékonyabb megoldását

Látható tehát, hogy kiemelten fontos lenne, hogy valóban kipihenten térjünk haza a nyaralásból, mert ha a vakáció nem tölti be azt a szerepet, amire valójában hivatott lenne, akkor idegesebb, türelmetlenebb és frusztráltabb mentális állapotban térünk vissza a hétköznapokba, mint ahogyan elmentünk. Ez pedig sem ránk, sem a környezetünkre nincsen jó hatással. A düh és harag, amit érzünk azért, mert fáradtan kezdjünk az első munkanapunkat azonnal visszahat a hangulatunkra. Munkavégzésünk hatékonyságára, munkahelyi és otthoni kapcsolatainkra, és tovább növeli bennünk a feszültséget, szorongást, elégedetlenséget.

Hogyan lehet minderre odafigyelni, mindennapjaink és nyaralásaink részéve tenni, megvalósítani a fent leírtakat? Egyetlen megoldás létezik, ami minden más tudás elsajátításánál már bevált. Rendszeresen gyakorolni kell, mert így válhat szokássá, ahogy minden, amit elég hosszan és kitartóan csinálunk.



Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner



 



 

Utolsó nap az Evernessen avagy legyél szép, más dolgod nincs!

 

 

Hajnal 4 óra. Érkezik a vihar. Felébredek. Zuhany és kávé. Szürke, vizes, zajos, borús nyári reggel. Szeretem. Tele vagyok várakozással. Ezt is szeretem. Egy nap az életemből, amiről azt gondolom, meghatározó lesz. Egy érzés érkezik a zivatarral, és azt üzeni nekem legyek szép. Micsoda hülyeség! Ennyi mára az üzenet? Aztán jön még egy de több valóban nem. A rögtönzött szobrot, amit kavicsokból készítettem, ne tartsam meg. Ajándékozzam oda valakinek, aki megtisztel azzal, hogy ma leül az előadásomra és meghallgat. Ennek legalább van értelme de mit akar tőlem a teremtő azzal, hogy legyek szép? Vannak kérdések, amelyekre később érkezik válasz. Engedjük meg a válaszoknak a késést. Nem kell mindig minden kérdésre vagy üzenetre azonnal választ keresnünk. Legyek szép! Jó, Everness, az leszek.

Elindultunk. Ha lehet még jobban esett, mint hajnalban. Az Everness szürkéjének 51 árnyalatában szakadt a víz az égből. Áradt. Ennek biztos, van valami oka. Nem lehet, hogy nincs, hiszen egész héten ragyogó napsütés volt és épp aznap, amikor jelenésem van elromlott az idő.

Beázott a hangulatom is, amikor a bejáratnál közölték, hogy regisztráció már nincs, tegnap este 10 órakor bezárt, így karszalagot sem kapok. Azért bemehetek? Mert elő kéne adnom. Az 5 fő Everness -bodygard pasi sárga mellényben kihívó mosollyal biztat, hogy persze bemehetek.

Bementünk. Parkoltunk a VIP parkolóban. Mondták oda mehetünk. Ezt mondjuk túlzásnak éreztem de mivel utolsó nap, és mindenki elkezdett pakolni (költözés, bontás volt már), és én amúgy is karszalag és törvényen kívüli lettem, örültem véletlen vipségemnek.

Bent csend volt. A nagy esők utáni végtelen csend. Apró neszek, bokacsontig érő víz, néhol sár. A Zöld-s Ég Sátorban a székek összerakva, a talaj felázva. A babzsákok egymáson pihenve, elázva...

Ennyi víz! Az érzés, ami azonnal megtalál: engem itt nem vártak. Viki, nagyon kedves Everness önkéntes szabadkozik, próbál segíteni. Elkezdem érezni a törődést de még mindig cipelem azt a vacak érzést, hogy itt ma nem tartok előadást, se semmit, amit terveztem, mert egy lélek se jön el hozzám. Túl sok a víz és a csend, vagy én vagyok túl valamilyen.

Közben sétálgatok a sátrak közt, hogy teljen az idő és tisztuljon szomorkás elmém, ami azt közvetíti, nem olyan rossz ez, baby szódával elmegy. Párbeszéd indul magammal:

Milyen szódával? Ide több pezsgés kell, mint a szóda? Miért kell több? Mert én többet...!

Aztán 9 óra és azt látom, hogy ketten a sátor előtt álldogálnak bizonytalanul.

Köszönök és még mindig nem hiszem el, hogy ők tényleg hozzám jöttek. Néha komolyan nagyon hülye tudok lenni, amikor nem engedem el befülledt hangulatom, amitől nem látom a nyilvánvalót. Azután jöttek még ketten, majd újra ketten és mikor elkezdtem beszélni jöttek még és még...

Akkor végre kifújtam a lelkemből a párát, ami szemem elől is elhúzta a ködöt, és megosztottam velük, hogy az életben semmi nem állandó, legkevésbé szélsőséges érzéseink, és bármi megtörténhet, ha ott a figyelmünk a jelenben. És elmeséltem reggeli, borús szőkeségem is. Őszintén beismertem, hogy mire tanított engem a mai reggel és megköszöntem, hogy itt vannak velem. Elkezdődött a beszélgetés. Nyíltak a szívek, a lelkek, a szemek, az elmék és mosolyogtak az arcok.

Tényleg hülye vagyok, amikor azt hittem első látásra, hogy itt vasárnap, vihar után, eláztatott székeken és babzsákokon senki nem lesz kíváncsi rám. Az egymásra halmozott babzsákok tetején egyébként aludt valaki az egész előadásom alatt, hálózsákban. Nem tudom, ki lehetett ő de az „infót” biztos egész mélyre betettük a tudata alá, több rétegben, jó mélyre. Remélem, segítettünk akármiben vagy bármiben. Kétségtelen, hogy benne voltam az álmában. Kérdés, mit álmodhatott?

Az egyik hölgy már a könyvemmel érkezett, amit előző nap megvásárolt a Cor Leonis Kiadó Könyvsátrában. Készült hozzám! Na, tessék, mondom, hogy hülye vagyok! Azután beszélgettünk még, átalakult az egész előadás csoportos foglalkozássá, egyik arc ragyogott fel a másik után és végül a nap is kisütött.

Mire tanított engem, mit mutatott nekem a vasárnap reggel az Evernessen?

Nincsenek eleve elrendelt dolgok. Percről percre változhat és változik is minden.

Legyek olyan, mint gyerekként: legyek képes egyetlen pillanat alatt arra, hogy a szomorúságból átlépjek az örömbe, úgy, hogy a korábbi rossz érzés emléke se maradjon velem.

Aztán eszembe jutott a reggeli üzenet: Legyél szép!

Nincs más dolgod, csak legyél szép. Mit jelent ez? Milyen az, amikor valami, valaki szép? Csak szép!

Létezik. Van.

Az üzenet ez volt: Csak legyél!