Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A kapcsolatgyilkos kompromisszum

 
Miért fontosabb az emberi kapcsolatokban a konszenzus, mint a kompromisszum? Mert, amikor kompromisszumot kötünk, akkor valamivel megalkuszunk, valami olyannal, ami nekünk nem jó, csak a másik embernek. A konszenzusban viszont közösen olyan döntést hozunk, ami mindkettőnknek jó, amitől mindketten vidámak, békések és kiegyensúlyozottak leszünk.
 
Megteszel valamit, ami engem nagyon bánt és rossz érzésekkel tölt el. Értem, hogy az, amit én gondolok az adott dologról, más, mint a te szándékod, amivel nekem akaratlanul is bánatot okoztál de a lényeg a végeredmény. Hogy amit teszel vagy épp nem teszel meg, azzal engem bántasz. És ha ennek hangot is adok, hogy az nekem nem jó, és te ennek ellenére mégis megteszed újra és újra, akkor ne várd el, hogy azt gondoljam szeretettel teszed és figyelsz rám.
 
Mert ahol igazi figyelem van nem fordulhat elő, hogy ismétlődően olyat tegyek, amiről tudom, hogy azzal a másik emberben szorongást és rossz érzést keltek. Mi kell a konszenzushoz? Önismeret, megértés, figyelem, empátia, erőszakmentes kommunikáció.
A konszenzus bármiről szólhat. Az átlagostól eltérő erkölcsi normakövetésen át az egyszerű, apró cselekvésig minden lehet, amivel a másiknak és magamnak is tartósan örömet okozok. Mindegy miben kötünk konszenzust. A lényeg, hogy az mindkettőknek jó legyen. Mindketten megtaláljuk benne a békét, örömöt, derűt, nyugalmat, szeretetet és egyikünk se érezze magát ebben a döntésben rosszul.
Az egyik leghatékonyabb kapcsolatgyilkos (és mindegy milyen típusú kapcsolatról van szó), ha az egyik fél rendszeresen átéli, hogy amit a másik csinál az neki nem jó, és azt látja, hogy a másik az ő rossz érzéseivel egyáltalán nem foglalkozik. Az önzés sok fajtája közül ez az egyik, amikor csakis a saját érzéseimre figyelek.
 
 
Mindannyian hibázunk és mindannyiunknak van olyan időszak az életében, amikor nem tudunk annyi figyelmet, szeretetet adni a másiknak, amennyit ő kapni szeretne. Mielőtt ítéletet mondunk a nem működő kapcsolataink felett, mindig gondolkodjunk el azon, hogy megtettünk-e mindent, hogy a kapcsolat mindkettőnknek jó legyen. Van-e türelmünk és legfőképpen szeretetünk ahhoz, hogy a másik valós szándékát meglássuk, és mindig húzzunk időkorlátot.
Az évekig elhúzódó, megoldások nélküli kapcsolódásban mindkét fél elfárad, kimerül és elveszti motivációját.

21 pontban arról, hogy mi történhet, ha tartósan fájdalommal élsz, mert a sérelmeid uralják az életed?

 

Azt ugye nem kell leírnom, hogy rombolja, bezárja, bátortalanná, bizonytalanná teszi a lelked minden elszenvedett sérelem, amit valósan vagy csak teáltalad érzékelve, gondolva elszenvedtél? Ezt tudja mindenki. Te is. Ami a felszínen van, azt látja is mindenki. Érzékeli is. De mi van a felszín alatti többi rétegbe beszorulva, amiről azt hitted elengedted, megbocsájtottad, és azután történik valami. Valami banális, jelentéktelen dolog és akkor döbbensz rá, hogy nem volt igazi bocsánat. Mert újra fájni kezd, és újra elbizonytalanít. Azt mondtad, hogy tovább léptél, feloldottad a haragot, csalódást, és megbocsájtottad, hogy valaki fájdalmat okozott neked, de valójában nem tetted, csak leküldted a sértettséged, csalódottságod az alsóbb, tudat alatti szintekre, ahol nem érzékeled a fájdalmat. Védelmet építettel megbocsájtás helyett, hogy ne érezz.

Meddig? A következő sérelem elszenvedéséig? Vagy az azt követőig? Meddig csurgatod magadba a fájdalmat és tudod-e, hogy mit tesz ez az életeddel? És hogyan hat mindez a környezetedben élőkre?

 

21 pontban arról, hogy mi történhet, ha tartósan fájdalommal élsz, mert a sérelmeid uralják az életed?

 

  1. Áthatolhatatlan védelmi erődöt építhetsz magad köré, és ezzel elszigeteled magad olyan emberektől, akik valódi értéket, szeretetet adhatnának neked

  2. A legkisebb rosszat is csalódásként, tragédiaként élheted meg

  3. Nem leszel képes valós változásra, mert a sérelmek babusgatása elveszi minden energiád

  4. Nem lelhetsz bizalmad magadban, így másban sem

  5. Életkedved és hangulatod elkezd mástól függeni, környezeti hatásoktól, helyzetektől, emberektől

  6. A szenvedés állapota ismerté válik, olyannyira, hogy elkezded magad benne otthonosan és, ami még rosszabb biztonságban érezni

  7. A félelem érzése, hogy újra megtörténik veled az a rossz, megbéníthat. Cselekvésképtelenné válhatsz.

  8. A valós élet, amit élned kellene védőburok nélkül, szabadon nem ad számodra elég biztonságot

  9. Gyakori és visszatérő érzésed lehet, hogy elárultak. Kommunikációs problémáid lehetnek. Pl. folyamatosan félreértenek vagy arrogánsnak titulálnak

  10. Érzelmileg labilissá válhatsz

  11. Másokat hibáztatsz azért, hogy bántanak és kihasználnak

  12. Elmenekülhetsz valami számodra biztonságos térbe, függőségbe, mint pl. a drog, alkohol, játék, szex, pornó, érzelmi evés, túlzott sportolás, gyakori partnerváltás s a többi, ami a valóságból kiemel és messze visz a sérelmeidtől, szenvedéseitől

  13. Az idő nem lesz a barátod. Húzod, vonod, halasztod.

  14. Rövidtávú párkapcsolatokat építesz, addig, ameddig neked jó, számodra kielégítő

  15. Mások lehúzásával, negatív megítélésével próbálsz energiát, önbizalmat, hitet, erőt nyerni

  16. Figyelmetlenné és felszínessé válhatsz

  17. Elvesztheted az életed felett az irányítást, ezért elkezded mások életét irányítani

  18. Rossz hajlamaid uralkodóvá válhatnak. Gyötörhet bűntudat, esetleg szégyen.

  19. Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy fizikai, lelki bántalmazással oldod a feszültséget, amit a fel nem dolgozott, meg nem bocsájtott sérelmek okoztak neked. A bántalmazás magad vagy mások ellen is irányulhat.

  20. Magányos és szorongó emberré válhatsz

  21. Megbetegedhet a tested

 

Ha hét vagy annál több pont igaz rád, akkor egész biztos, hogy segítségre van szükséged, mert komoly sérelmeket cipelsz már évek, évtizedek óta. Ne félj ettől, ha így is van. Hiszen mindannyiunknak van fájdalma, csalódása, félelme, és talán lesz is. A legtöbb, amit megtehetsz magadért, a párodért, a gyermekeidért, a családodért, a barátaidért, hogy megbocsájtsz. És megbocsájtasz és újra megbocsájtasz és elengeded a hozzád méltatlan, lehúzó és rossz energiákat. És elfogadod, hogy ez az élet. Van benne fájdalom és csalódás is, és ez egyáltalán nem baj. Ha gond ott kezdődhet, ha feltételekhez kötöd a derűdet, a boldogságodat, az örömödet.

Az élethez minden területen szükség van eleganciára és stílusra. Persze sok minden másra is de most nem véletlen ezt a kettőt emeltem ki. Mert nem elegáns és nem is stílusos, ha hagyod, hogy a sérelmek, amelyeket elszenvedtél lerombolják az életed.

 

Montorffy Letti

író, coach, motivációs tréner

 

Férfi energia vs. női energia

I.rész

Férfi energia

Fontos lenne, hogy a férfi beleálljon abba a férfiba, aki lehetne. Mert az önmagát felfedező, megértő nő, csak az önmagát megtaláló férfinak képes áramoltatni azt a nőt, aki mellé a férfi könnyedén oda tud állni. Védelmező, gondoskodó, szerető energiával, és megérzi férfi erejét. És ha ez így van, akkor, és csakis akkor a férfi rádöbben, hogy a nő, mindenestül egy NAGY LÉLEK, és minden porcikája az, és az erogén zónája is lélekből van. És a lelkén át visz minden út, ami belőle fut és hozzá vezet, és amivel összekapcsolja és felemeli maga körül az egész világot.
Minden más próbálkozás a férfi részéről ostoba, konok erőfitogtatás, amelyben egyetlen nő sem képes adakozó, befogadó, kedves és lágy lenni.

II.rész

Női energia

Fontos lenne, hogy a nő beleálljon abba az asszonyba, nőiességének legfinomabb minőségébe, aki lehetne. Mert az önmagát értő, érző férfi, csak egy női energiában lubickoló nő mellett képes áramoltatni azt a férfit, aki mellé a nő könnyedén oda tud simulni. Megnyíló, befogadó, alázatos, puha és szerető energiával, és akkor a nő megérzi az erőt, ami ebben a szerető megadásban és odaadásban árad. Ami a nők legbájosabb sajátja. És ha ez így van, akkor, és csakis akkor a nő rádöbben, hogy a férfit elfogadni nem áldozat, és nem teher. Megérti, hogy a férfi minden porcikájának szüksége van a nő elismerésére, csodálatára. Éreznie kell, hogy amit a nőnek ad, az a nőnek pont úgy jó, ahogy adja. Mert a férfinak is a lelkén át visz minden út, csak máshogyan. A férfi akkor lesz képes beleállni a férfiba, aki lehetne, ha a nő, aki mellette van kedves és áramló. Nem hisztis, nem féltékeny, nem kér számon, nem gyanúsít. Nem követel erőszakosan figyelmet. Hagyja a férfit, hogy az a férfi legyen, aki ebben őt emeli, támogatja, segíti. Néha azzal, hogy csendben marad és kivár.

Minden más próbálkozás a nő részéről ostoba, kislányos gőg, nőhöz nem illő marsi energia, amelyhez egyetlen férfi sem képes férfiként kapcsolódni.

 

Mit jelent az igazi erő?

 

Bármilyen meglepő, de ahol igazi erővel találkozunk, ott mindig megjelenik a szelídség, az alázat és a kedvesség is. Ahol e három tulajdonság nem társul az erő mellé, ott nem beszélhetünk valós erőről. Ott csak vágyják az erőt de valójában nem rendelkeznek vele. Ilyenkor az erő helyébe lép az arrogancia, a türelmetlenség és az uralkodási hajlam. Akiben nincs meg az igazi, tiszteletet érdemlő erő, mert nem tudja, hogyan legyen egyszerre erős, és szelíd, alázatos és kedves is, az az erő legegyszerűbb, vagy legalantasabb eszközeit fogja használni. Mint például, a manipulációt, a megfélemlítést, a másik ember önbecsülésének, értékeinek semmibe vételét. Jellemző a túl hangos, vagy a nagyon halk beszéd, nem egyszer tagolt és ismétlésekben, közhelyes kérdésekben kimerülő, és szélsőséges érzelmektől erősen irányított kommunikáció. Amely nem akar sem megérteni, sem együtt gondolkodni. Kizárólag egyet szeretne. A másik fél ismerje el, hogy ő az, aki irányít, aki dönt, ő befolyásol, és ő adja mindennek a helyes tartalmat és keretet. Általában túlzott kritikai éllel és durván fogalmaz, és nem tudja uralni az indulatait.

Az igazi erővel rendelkező ember szelleme hajlékony, mint a nád és nem fél akár földig is leborulni, és beismerni, ha tévedett. Érzelmi intelligenciája magas, gondolkodása rugalmas, nyitott és befogadó. Képes a változásra, sőt vágyja az állandó változást. Az igazi erő nem zárkózik magába, kinyitja lelkét a világra és nehéz helyzetben is képes derűs vagy legalábbis nyugodt maradni. Az igazi erő áldozatkész de sosem lesz áldozat. Másokat nem taszít bizonytalanságba. Az igazi erővel rendelkező ember mindig fölfelé él, és másokat is felsegít maga mellé. 

Ilyen ember nincs! Kiáltasz fel, és azt hiszem, hogy igazat kell adjak neked, de olyan van, aki naponta törekszik rá, hogy ilyen legyen, és ez a legtöbb, amit emberi életünkben megtehetünk magunkért és a környezetünkért. Vajon az emberek miért a másik hiányaival, hibáival foglalkoznak, amikor nekik is van bőven olyan tulajdonságuk, ami fejlesztésre szorul? Talán azért, mert addig sem érzik a nyomást, hogy itt az idő megváltozni és fejlődni. Kérdezed, hol van ilyen igazán erős ember? Mert nem találkozol vele vagy csak nagyon ritkán? Nos, lehet azért, mert épp te vagy az, aki ezeket a sorokat olvasod. Az igazán erősek sosem tudják, hogy ők azok, csak végzik a dolgukat. Mosolyognak, sírnak, nevetnek, kedvesek, szomorúak, szelídek, határozottak, megbocsájtóak, megértőek...

 

 

Ez a nő vagyok én!

 

A szívem és a lelkem is szabad és tiszta. Nem manipulálok másokat és nem hazudozom. A hazugság korábban sem volt számomra elfogadható eszköz. Semmire. Most sem az!

Elindultam egy úton, az új világom felé, és ebben a térben minden változik. Alakul, formálódik és ragyog az újra és újra felfedezett, és magamba fogadott élet derűjétől. Ebben a változásban nem hagyom, hogy a bennem nyíló, életigenlő, harsány és extrovertált énem bárki hitetlenségével, rosszkedvével, depressziójával, kételyeivel, gonoszságaival, szorongásaival, ostobaságaival elhomályosítsa vagy beárnyékolja. Nem adom semmi áron a derűmet! Mert nincs ára!

Képes vagyok megbocsájtani és belátni, ha hibáztam de már nem vagyok képes arra, hogy mások értékrendszere szerint legyek jó. Elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki és nem kell megfelelnem mások igaznak vélt elvárásainak.

Akinek nem tetszik a folyton változó, néha harsány és a vibráló kolibri táncom az majd elkerül vagy én állok félre. Nem bánt már ez, mert ha menni kell, nincs ami visszatart. Minden reggel beleállok teljes örömmel, hittel, vidám erővel abba a nőbe, aki vagyok és nem érzem magam rosszul attól, ha ezt bárki kritizálja vagy bírálja. Nem vagyok rossz, hibás vagy bűnös csak azért, mert máshogyan gondolkodom a családról, a kedvességről, a figyelmességről, a gyereknevelésről, a munkáról, a figyelemről, a csókról, az ölelésről, a rendről, mint te. Nem tudsz állandó frusztrációban tartani azért, mert valamit nagyon másképpen tartok jónak és igaznak, mint az átlag vagy mint, ahogyan te gondolod. Elmondom, ha érdekel de nem magyarázkodom, mert nem is kell megmagyaráznom, ki vagyok. Képviselnem kell magam, nem megmagyaráznom!

Alkalmazkodom, önzetlen is vagyok és szeretni is tudok. Nagyon! Ugyanakkor határozottan kijelölöm a határaimat, mert tudom miben szeretnék változni és azt is, miben nem. Mert én döntöm el, merre, hogyan és miért. Az életem az enyém! Támogatok minden változást de azt aki nem akar változni, inkább kettétörik de nem hajlik meg, már nem veszem szárnyaim alá, meggyőzni sem akarom semmiről. Mert tudom, hogy a szárnyaimat nincs joga senkinek mázsás súlyokkal megterhelni, és ezzel gyengíteni engem. Nekem meg nincs jogom senkit akarata ellenére megváltoztatni. És azt is tudom, csak azt vehetik el tőlem, amit odaadok.

Elindultam és nem fordulok vissza, mert ragyogni jöttem és képviselni teljes valómban azt a nőt, aki vagyok. Itt és most, ebben a testben. Nyugodt és szelíd határozottsággal felvállalom, hogy rosszul tűröm a monotóniát, a csak kötelességekből álló életet, a túlzott precízséget, a fukar lelket, a konokságot, az ostobaságot. Mindent, ami nélkülözi az eleganciát és a stílust. Ez a nő vagyok én! Úgy döntöttem nem irányíthatnak a félelmeim, a hitetlenségem vagy éppen az időszakos rugalmatlanságom.

Nem törheted be a lelkem, de megszelídíthetsz. A kedvesség, a tolerancia, a kreativitás, a nagylelkűség, a szelídség, a szenvedély erejével. Más nem hat rám, mert más már nem tud illeszkedni ahhoz az asszonyhoz, aki elindult és azóta is úton van. A saját útján!